Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam
Tanulmányok - Puruczki Béla: Tolnai Lajos a mi szemünkben 365–403. p.
A »Báróné Ténsasszony« fogyatkozásaival együtt is jó regény s Tolnai regényírásán belül is jelentős helyet foglal el. Néhány elvi kérdést Tolnaival kapcsolatban éppen ennek kapcsán tudunk megvilágítani. Az első és szembetűnő probléma, hogy a homloktérben megvetendő figurák mozognak. Ez általános vonása a kritikai realizmusnak, de Tolnainál különösen kihangsúlyozódik. A negatív szereplők egész sora hemzseg a regényben : Schwindler, Krumpenholz és felesége, Transzport Fülöp, László Károly, Ősz Ádám, Baranyai testvérek stb. Ez magából a társadalomból fakadt, hiszen az akkori társadalomra ezek a figurák voltak a jellemzők s szinte kényszerítik az írót, hogy ezek kerüljenek előtérbe. Mikszáth Noszty Ferije, Goncsarov Oblomovja, Szaltikov—Scsedrin Galavjovjai, sőt magasabb nézőszempontból letekintve rájuk, Gorkij Artamonovjai is negatív figurák. A kritikai realizmus nem tudott pozitív hősöket alkotni. Ha egy előfordul, az különös kivétel. Csernisevszkij Rahmetovja példamutatóan pozitív, de Balzac Rastignacjára, vagy Stendhal Julien Soreljére már nehezen lehetne ezt mondani. Röviden : a kritikai realistákra s fokozottan Tolnaira az jellemző, hogy a pozitív figurák az elnyomottak s a léhűtők az urak. Csak a szocialista realizmus, a szovjet regényírás jutott el arra a magaslatra, hogy a pozitív hősöket állítsa előtérbe, az alsó néposztályok fiai a támadók s az ellenség kényszerül védekezésre. Jermilov jellemzése a kritikai realizmusról általában s részleteiben is ráillik Tolnai művészetére : »Ez volt a kritikai realizmus ,örök témája, bánatosan mesélte, hogyan hátrál meg az élet szépsége és költészete a műveletlenség nyomása elől, hogyan diadalmaskodik a rossz, a közönségesség, a durvaság, a méltánytalanság, kegyetlenség, cselszövés« (Csillag, 1951. 1433). Tolnai tudatos történelemábrázolása hiteles is. A »Báróné Ténsasszony«ban erre a tudatos történelemábrázolásra utal a regénybeli események időbeni felosztása. Az első kötet nagyjából az 1852-es évet foglalja magában s ebben van legtöbb utalás 1848-ra. Ezután néhány szóval ugorja át a következő kilenc évet, jelezve, hogy akkor úgyis az volt, amit már 1852-ben láttunk. A következő csomópont 1861. Jellemző, hogy Tolnai is lelkesen festi az 1860—61-es évek pillanatnyilag derűs világát, a februári országgyűlésre való készülést. Utána újból elsötétül a szín és a következő csomópont 1867 és az utána következő időszak. 1867 körül Schwindler meglóg és a kiegyezés utáni majdnem változatlan állapotokra célozva, újra visszatér. Az egész regényen átvonul Tolnai 48-as alapokon nyugvó patriotizmusa ; németellenes és császárellenes hangokat üt meg s a nemzeti függetlenséget védelmezi. Ezzel párhuzamosan ostorozza az álhazafiságot, kipellengérezi az atillás, pártás, kócsagtollas hazafiakat. Minden eszközt felhasznál a frázispuffogtatók ellen, akik nagyhangon szavalnak a közérdekeiről, de csak saját önzésük irányítja igazában tetteiket és nem a nemzet szolgálata. Éppen a »Báróné Ténsasszony« kapcsán próbálták egyesek Tolnait antiszemitának bélyegezni. Ez a Féjától és Németh Lászlótól kiinduló irányzat még a felszabadulás után is hangot kapott a »Haladás« című polgári lap hasábjain. A regény főhőse, Schwindler valóban zsidó, de jellemében nem ez a döntő, a regény során alig esik erről szó. Maga Schwindler semmiképpen nem tekinthető a zsidóság képviselőjének, mert semmi közösséget nem vállalt a többiekkel, sőt még a saját szüleit is letagadta. Hogy ábrázolt ezer más alakja között egy ilyet is? — Volt ilyen és ezt megírni nem antiszemitizmus, hiszen egyáltalán nem ilyen szempontból ítéli el Schwindlert, hanem mint az osztrák gyarmatosítók egyik magyarországi képviselőjét. Tolnai elismerő hangon beszél a zsidóságról ebben a regényében is és másutt is. Schwindler például szidja a zsidókat s vele szemben a keresztény Márton Sándor az, aki védelmébe veszi őket, mondván, hogy ő kitűnő zsidó professzorokat ismer. Már előbb említettük, hogy egyik fiatalkori novellája egyenesen röpirat az antiszemitizmus ellen. A »Sötét világ« több helyen is együttérzően beszél a zsidókról. Nem hihető Tolnai antiszemitizmusa azért sem, mert felesége, akit nagyon szeretett, zsidólány volt. Már református pap volt Marosvásárhelyen, amikor Iduna kislányának zsidó keresztszülőket hívott. Világos, hogy Tolnai antiszemitizmusa légből kapott állítás, amit saját faji ideológiájuk alátámasztására konstruáltak meg egyesek. Érdemes megemlíteni, hogy Tolnai jellemábrázoló ereje akkor és azokban az esetekben jut a legmagasabb fokra, amikor egy családon belül ábrázol ellentéteket. Ez megfigyelhető már az »Urakban« szereplő Bokros családnál is, de példa rá aBáróné