Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam
Tanulmányok - Puruczki Béla: Tolnai Lajos a mi szemünkben 365–403. p.
Tényasszony, László Károlyának és lányának az ellentéte is. Gyakori, hogy a fiatalok képviselik az ideálisabb törekvéseket, de ezt mégsem nevezhetjük nemzedékelméletnek, mert nem válik általánosan jellemzővé egész irodalmi működésére, sőt még kiemelkedőbb műveiben sem általános. Az viszont általánosan jellemző rá, hogy hőseit az élet legváltozatosabb körülményei közé viszi, hogy egyrészt a hősök jelleme minden oldalról kidomborodjék, másrészt, hogy alkalma legyen az élet sokrétűségének a szemléltetésére. Nála fel sem merülhet annak a gondolata, hogyelszakítja egymástól a családi életet és az emberek közéleti tevékenységét. Ez a jelenség nem nagyon volt tapasztalható a magyar irodalomban a felszabadulás előtt s íróink egy része, akinél ma ilyen problémák állanak fenn, a többi magyar regényíró mellett Tolnaitól is megtanulhatja, hogy csak akkor hiteles és élő valamilyen megformált hős, ha azt minden olyan vonatkozásban jellemzik, ami a központi gondolat elmélyítéséhez szükséges. A »Báróné Ténsasszony« nagy körképe után a »Somvári Fényes Ádám úr« érdemel említést. Ebben a szegényes meséjű, elnyújtott történetű kisregényben erős színekkel domborodik ki a részvétlenség ábrázolása. Az emberek jelentékeny részét megfertőzte a kapitalista pénzimádat s csak az az ember állhat köztiszteletben, akinek pénze van. Somvári gazdag kereskedő volt s bukása után csak egy szegény csizmadia és a felesége tart ki mellette. Tolnai alkalmat talál ennek a regényének, illetve elbeszélésének keretében is a női egyenjogúság hangoztatására. A kereskedő bukásának sikerült rajzában ügyesen mutatja meg a tőke nemzetközi összeköttetéseit s a főhős esetén látjuk azt, hogy ha Berlinben vagy Rómában megbukik egy bankház, az Magyarországon is bukások sorozatához vezet. A »Somvári Fényes Ádám úr«-ban Mikszáth már egy Turgenyev erejét és határozottságát érzi. Érdemei mellett előbukkan egy olyan vonása is az írónak, amely több művének levon az értékéből , elvont etikai szempontok szerint bírál el néha embereket. Az, hogy a gazdasági és társadalmi összefüggések művészi megelevenítésén túl erkölcsi normákat is alkalmaz, még érdem is lehet, mert az erkölcsi élet keretén belül is kitűnő társadalombírálatot lehet gyakorolni s ezt Tolnainál is többször megfigyelhetjük. Az elvontan alkalmazott etikai normák azonban néhány esetben elmossák előttünk az osztályhatárokat, hamis színben láttatja a társadalmi életet is. Ezt az elvont erkölcsi ítélkezést kétségtelenül egyházi neveltetésében kell gyökereztetnünk. Tolnai nem volt rabja a vallásos világnézetnek s az ezzel való szembenállását már éreztettük. Antiklerikalizmusa egészen szembeötlő és a legelfogultabb polgári kritika sem tudná letagadni róla. Állandóan támadta az egyházi körök gazságait s nem nagyon izgatta, hogy kispapról, püspökről vagy egyházmegyei főgondnokról volt szó. Antal László egyházmegyei főgondnokot Szorítsd László néven szinte egész életében céltáblául használta. A »Nemes Vér«Fadgyas nevű papjának megmintázása sem vall klerikális szemléletre, hiszen ez az ember uzsoraügyletekkel foglalkozik. Nem szimpatikusabb az arisztokráciát kiszolgáló másik pap sem a regényben. Az»Eladó Birtokok«Clemens Jánosa is arra oktatja a fiát, hogy a papokkal mindig jóba legyen, mert azok sokat segíthetnek a meggazdagodásban. A »Dániel pap lesz«-ben a papok egymást dicsérő haszonlesését kifogásolja. A »Sötét világ«-nak az a része, amelyik a marosvásárhelyi papokat ismerteti meg velünk, a legkönyörtelenebbül leplezi le a részegeskedő, polgárokhoz és nemesekhez dörgölődző papi embereket. Ez a nyilvánvaló és félreérthetetlen antiklerikalizmus, néha előtörő isten létében való kételkedése mégsem homályosíthatja el előttünk, hogy vallásos nevelésének, teológiai műveltségének ha más nem, de erkölcstani kisugárzása volt Tolnaira s ez meglátszik a műveiben is. Ez látszik az öncélúan, osztályszempontoktól függetlenül szembeállított jó-rossz, hazug-igaz, nemes-gonosz, emberséges-embertelen, szép-szennyes , kategóriákban is. Csak ez az elvont etikai szemléletmód tehette meg azt is, hogy a »Nemes Vér« Benedek grófjai között akad egy bájos, szeretetreméltó Sandrin grófnő is. Csak ebből érthető, hogy a vallásosság, a templombajárás Tolnainál dicsérő jelző s ezt alkalmazza is a »Nemes Vér« Dernyői Lászlójánál is. Ugyanígy homályosítja el Somvári Fényes Ádám úr osztályhelyzetét az, hogy bár nagykereskedő, de sajnálatraméltóan igyekszik beállítani előttünk az író. A »Báróné Ténsasszony« Márton Sándorának egyik dicsérő jelzője szintén a vallásosság, noha olyan alakokat is találunk műveiben, akik csak azért vallásosak, hogy ezzel csalárd üzelmeiket elleplezzék a világ szeme elől. Ismételjük, hogy ez a szemléletmód, amit jellemeztünk, gátolja reális látását, de nem akadályozza meg. 3859 Irodalomtörténet