Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam
Műelemzés - Vargha Balázs: Révész Ferenc: Csokonai Vitéz Mihály 240–242. p.
SZEMLE RÉVÉSZ FERENC CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY Nagy Magyar írók, Művelt Nép Könyvkiadó, 1951 Alkalmas időben jelent meg ez a népszerű tanulmány. Csokonai értékelésében körülbelül most jutottunk bizonyos nyugvópontra. A felszabadulás utáni években elég nagy bizonytalanság volt költőnk életművének értékelésében. Akadtak kutatók, akik politikai ingadozásait véve alapul kétségbe vonták, hogy helye van-e egyáltalán nagy költőink sorában, és Csokonai leértékeléséről beszéltek. Ezeket a hangokat Waldapfel József úttörő tanulmánya némította el, amely bemutatta Csokonai leghaladóbb verseinek világnézeti tartalmát, társadalmi összefüggésükben elemezve az egyes verseket. A Magyar Klasszikusok sorozatában megjelent válogatott művek kiadása bizonyára alkalmas volt arra, hogy Csokonai műveinek szélesebb körére ráirányítsa az olvasók figyelmét. Pándi Pálnak a Csillagban megjelent tanulmánya többek között egy fontos elvi kérdést tisztázott: Csokonai viszonyát a francia polgári forradalomhoz, annak különböző fázisaiban. Az eddigiek alapján vitathatatlan ma már, hogy Csokonai a magyar felvilágosodás legnagyobb költője, aki nem a forradalmári következetességével, de mégis hűségesen szolgálta egész életében a polgárosodás és a nemzeti művelődés ügyét, s a magyar költői nyelv kifejezőerejét magas fokra emelte. Az értékelésnek ez a nyugvópontja azonban nem jelenthet megállást a tudományos kutatásban. Legfontosabb teendőink: a kritikai kiadás összeállítása és ezzel együtt a művek időrendjének meghatározása; a Tempefői-probléma eldöntése, hogy valóban megírhatta-e ezt a szöveget 1793-ban; a halasi legáció és a vérmezei kivégzés kapcsolatának megvilágítása a még felkutatásra váró adatok alapján; verseinek esztétikai méltatása, teljessé téve az eddig egyoldalú világnézeti elemzést Mielőtt mindezt a munkát elvégzik az irodalomtörténet kutatói, alkalmasnak látszott, hogy a megjelent tanulmányoknál terjedelmesebb kismonográfia ismertesse Csokonai életét és működését, az eddigi eredmények alapján. Milyen követelményeket kell emelnünk egy népszerűsítő munkával szemben, amely a magyar irodalom új olvasóközönsége: munkások, dolgozó parasztok, dolgozó és tanuló ifjúságunk számára be akarja mutatni Csokonait. Az önálló kutatást, eredeti koncepciót nem igényelhetjük, bár semmiesetre sem hiba, ha egy ismeretterjesztő munka újat is ad. Ellenben megkívánhatjuk, hogy színesen ismertesse a költő életét, világos értékelést adjon jelentőségéről és elemezze néhány művét. Szükséges ezenkívül, hogy mindezt világos, közérthető stílusban nyújtsa. Révész Ferenc, úgy látjuk, nem is törekedett eredetiségre. Könyvének elvi megállapításai nem mennek túl az eddigi feldolgozásokon. Idézeteiben is nagyrészt azokat a verseket hozza, amelyekre az újabb tanulmányok ráirányították a figyelmet, bár van eredeti szemelvénye is, például egy szép részlet „A haza templomának örömnapja" című versből. A szerző tehát erősen támaszkodik a forrásaira, de hivatkozni annál kevesebbet hivatkozik rájuk. Idéz egy-egy nagyobb részletet Révai József Kölcsey-tanulmányából és Mód Aladár 400 év című könyvéből. (Ez utóbbi idézet elég vitatható, mert Módnak Dózsa-értékelését alkalmazza a XVIII. század parasztmegmozdulásaira. :240