Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1957. 45. évfolyam
Tanulmányok - Szekeres László: Jókai és Petőfi szakítása 413–452. p.
olyan erős versenytársa akadt a Laborfalvi Róza iránti, egyre hevesebbé váló szerelmi szenvedélyben, hogy e két ellenkező irányú hatóerő küzdelme rövidesen az utóbbi győzelmével végződött."16 Konzervatív politikai álláspontról kifogásolja a Vörösmarty c. „végletes politikai elfogultság sugallta" költemény kiadását s úgy látja, hogy az Életképekben lefolytatott tollharc „az áldatlan torzsalkodást áthidalhatatlan szakadékká növelte".17 Az erőszakolt politikai ellentétet kreáló, konzervatív „mértéktartással" ítélkező szerző, a Vörösmarty ellen írt költeménynek túlzott jelentőséget tulajdonít : „írónk (Jókai) szívében örök hála fakadt Vörösmarty iránt ; ettől fogva „szellemi apjának" vallotta s iránta érzett kegyeletéről akkor is nyilvánosan hitet tett, mikor — 1848-ban — ezt csak a Petőfihez való barátságának feláldozásával tehette."18 Figyelembe sem veszi Vörösmarty és Petőfi viszonyát s cáfolatra sem méltatja Petőfi szeptemberi nyilatkozatának azt a kitételét, hogy Jókai Vörösmarty melletti kiállásának „indoka minden inkább a világon, mint a Vörösmarty iránti tisztelet". A szakítás okai között két helyen is említi a Jókai házasságában „kérlelhetetlen bíróként fellépő" Petőfi eljárásmódját, majd röviden kitér arra, hogy „e kínos összezördülés kétségtelenül csak múló epizód lett volna", ha Petőfi korai halála meg nem akadályozza a kibékülés lehetőségét. A meghasonlás lényegének felfedése nélkül sajnálja, hogy barátja mellett anyja is kitagadja , hogy „ilyen mézeshetekkel kezdődött Jókai házasélete".13 A felszabadulás előtti vélemények lényegében az említett megállapításokat variálják, vagy — mint Pekár Gyula : Jókai házasodik c. megemlékezése, regénnyé színezik Jókai házasságkötésének körülményeit.20 Újat lényegében csak Illyés Gyula — napjainkig ható — véleménye jelent, mely szerint Laborfalvi Róza miatt 1848 júniusában az elköltözéskor szakadt félbe a barátság . „Az elvközösség a Vörösmarty-ügy kapcsán bomlott fel, mikor Jókai megindult a józan belátás utján, melyen többé soha meg sem állt."21 Illyés sok szempontból kitűnő munkájában túllép ugyan Zsigmond és Szabó statikus szemléletmódján s helyes módszerrel keres kapcsolatot a szakítás és Jókai őszi szerplése között, de egyetlen mondatba zsúfolt, levegőben lógó megállapítását az író publicisztikai művei és visszaemlékezései egyaránt cáfolják. Szó sincs arról, hogy 1848 szeptemberében a „józan belátás" útjára tévedt volna Jókai s így aligha jöhet számításba az elvi szakítás lehetősége, de csínján kell bánnunk az augusztus végéig terjedő „elv-közösség" gondolatával is. A felszabadulás után alig történt valami Jókai 1848—49-es munkásságának tisztázása érdekében, s így a vele kapcsolatos elvi megállapítások — közte a Petőfivel való szakítás értékelése is — nem nyugszanak elég szilárd tényanyagon, nem egyszer egymásnak is ellentmondanak, s jobb híján azt a sokszor elhangzott kijelentést variálják, hogy a felelőtlen Jókai csapongó fantáziájától a következetes elvi állásfoglalás távol állt. A polgári irodalomtörténet Jókai „józan mérsékletet" árasztó politikai írásait felmagasztalta s igyekezett elhomályosítani radikalizmusát, vagy—ha a felmentés eleve lehetetlen volt — legalább futó költői hangulattal magyarázni s az írói szabadság nevében megbocsátani „tapasztalathiányból fakadó forradalmi" kilengéseit. 1848—49-es szereplésében a fősúlyt rövid ideig tartó békepárti tevékenysége és az 1848 május körüli liberális szereplése kapta. Élő irodalomtörténetírásunk lényegében elfogadta a polgári irodalomtörténet „tényanyagát" s ezen az alapon erélyesen megrótta Jókai indokolatlan „pálfordulásait". A Zsigmond Ferenc felállította politikai ellentét-sablont ellenkező előjellel megismételte, s ha le Zsigmond Ferenc : Jókai. Bp. 1924. 26. 1. 17 Uo. 27. 1. 18 Zsigmond Ferenc: Jókai élete és művei. Bp. 1924. 17—18. 1. 19 Zsigmond Ferenc : Jókai. Bp. 1924. 27. 1. 20 Jókai Album. Bp. 1925. 29—56. 1. 21 Illyés Gyula : Petőfi. Bp. 1936. 275. 1. — vö. Móricz Zsigmond: Jókai a forradalomban. Pesti Napló, 1939. jún. 4. 126. sz. 29. 1. — Sőtér István : A márciusi barátság. Magyar Csillag, 1943. márc. 15. 6. sz. 318—321. 1.