Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1957. 45. évfolyam
Tanulmányok - Szekeres László: Jókai és Petőfi szakítása 413–452. p.
sorral később azt is kifejti, hogy a szakítás után sem akar elvileg szembekerülni vele : „Petőfi engem sohasem szeretett, én szerettem őt, s azért az ő kíméletlen szavai legfeljebb bántanak, de ellenségévé nem tesznek." Ha a nyilatkozatokban elvi különbségekre terelődik a szó, kizárólag a korábban keletkezettekre vonatkoznak s semmi nyoma annak, hogy a szeptemberi fordulat idején lettek volna legélesebbek. Petőfi azon kijelentése, hogy az Életképek és Jókai elveit nem azonosítja („Hát állítottam én azt, hogy azon elvek (ti. Jókai elvei) lapunk elvei?")135 a március 23-tól kezdődő időszakra értendő. A szeptemberi fordulat előtti fejlődésbeli fáziskülönbségre vall a költőnek az a megjegyzése is, hogy Jókai „az én kisöcsém volt. .. az én szárnyaim alatt nőtt fel".136 Vahot Imre Petőfi elítélésével együtt Jókai mellé áll elvileg a tollharcban, de Jókai elutasítja ezt a támogatást.137 A Petőfi véleményét mindig nagyra értékelő Arany János 1848. november 19-én keletkezett levelében röviden érdeklődik barátjától : „Kibékültél-e már Jókaival? Az olyan furcsa kis processus volt, kivált a posteriori, az ördög is nevetne rajta."138 Petőfi a rendelkezésünkre álló anyag alapján nem válaszol a kérdésre, de ez a rövid megjegyzés önmagában is nagyon értékes, mert a nagy költő elvi meggyőződését szentnek tekintő Arany János sem lát komoly akadályt a kibékülésre. A szakítás a forradalmi fejlődés csomópontján magánügyek következményeként jött létre, s a politikai eltérések csak fokozták a szubjektív ellentéteket. De nem azért, mintha az elvi különbségek ekkor törtek volna nagyobb mértékben felszínre, hanem azért, mert a forradalmi válság időszakának kezdetén Jókai még nem érkezett fel a márciusi jakobinusok képviselte elvi magaslatra, s Petőfi az önvédelmi harc kérdésében feltétlen azonos elvi álláspontot követelt Jókaitól is, Vörösmartytól is. Petőfi akkor szakít Vörösmartyval, amikor első ízben válik nyilvánvalóvá az élet-halál harc elkerülhetetlensége, amikor nincs helye a további taktikázásnak, vélemény-elhallgatásnak s a forradalom, a haza megmentése egyértelmű tetteket követel. Ebben az időszakban kerül szembe Petőfi nyíltan és visszavonhatatlanul a Batthyány-kormánnyal is. Ekkor közli, hogy lényegében már május 10 óta ellentétben állt a kormánnyal s a „veszett dühében" tett kijelentését („E minisztériumra nem a hazát, de egymagamat, sőt a kutyámat sem biznám"139) továbbra is helytállónak tartja s a Március Tizenötödikében nyilvánosságra is hozza.140 Amikor már Petőfi világosan látja, hogy „e minisztérium az, amely legbizonyosabban eltemet,"141 akkor szavaz Vörösmarty „bizalmat a hadügyminiszternek."142 Petőfi csak a felszínen szemlélő előtt kerül azonos okok miatt szembe Jókaival és Vörösmartyval. A történeti anyag alapján határt kell vonni a Vörösmarty- és a Jókai-kérdés közé, mert az ügy előzményeiben, a kirobbanás okaiban és következményeiben éles különbség figyelhető meg. Vörösmartyt, kit Petőfi apjaként tisztelt, kizárólag elvi okokból kifolyólag támadja meg s szigorú hangon bár, de elvi alapon vitatkozik vele.143 Szeptember 8-án felel válaszára s — elvi vitáról lévén szó — eredeti véleményének feltárása mellett is belátja, hogy esetleg hibázott a vers közzétételével.144 Jókaihoz írt cikkében azonban ilyen beismerő hangot sehol sem használ. Maga Jókai is elismeri többek között a Petőfi és ellenségei c. visszaemlékezésében, hogy a republikánus költő „rabszolgája volt elveinek", sőt éppen a Vörösmartyügyre emlékezve jelenti ki, „hogy az ő egyenes útját a nemzetiség és szabadság felé akárminő 135 Életképek, 1848. 351. 1. 136 Endrődy Sándor i. m. 500. 1. 137 Uo. 505. 1. 138 Arany János i. m. 178. 1. 139 Endrődy Sándor i. m. 488. 1., Petőfi ÖM. V. 113. 1. 140 Március Tizenötödike, 1848. aug. 11. 515. 1. 141 Petőfi ÖM. V. 112. 1. , Endrődy Sándor i. m. 487. 1. 142 Kossuth Hírlapja, 1848. szept. 6. 265. 1. — Endrődy S. i. m. 495. 1. 143 Kossuth Hírlapja, 1848. 275. 1. 141 Endrődy Sándor i. m. 498. 1.