Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1957. 45. évfolyam

Tanulmányok - Szekeres László: Jókai és Petőfi szakítása 413–452. p.

5. Jókai és Petőfi­­— mint kifejtettem — szubjektív okok miatt szakított egymással. Jókai és Petőfi 1848—49-ben gondosan kerülte mindazoknak a részletkérdéseknek az említését, amelyek a meghasonlás előzményeit képezték. Az előforduló utalások azt bizonyítják, hogy sem Petőfi, sem Jókai nem nyilatkozott az egyéni ügyre vonatkozó apró mozzanatokról. Az író visszaemlékezéseiben is csak általában emlékezik meg (pl. a Holt költő szerelmében. Vasárnapi Újság 1874.) olyan kérdésekről, amelyek a két barát és közvetlen családtagjaik viszonyára engednek következtetni. A Politikai divatok c. regényében pedig ellenkező előjelűvé változ­tatja Petőfi és Laborfalvi Róza kapcsolatát, mert a költőt a házasság lelkes támogatójaként szerepelteti. Az irodalomtörténet feltételezések közepett kutatta az érdekes „lélektani talányt" s nagyszámú furcsaságot gyűjtött össze, különösen Jókai hétköznapjairól készült családi megemlékezések alapján. Váli Mari, Hegedüsné, Fesztyné, valamint Tábori Kornél az író magánéletéből vett apró hírei azonban nem hiteles filológiai értékűek s szempontjaik korlátozó hatása vagy esetlegességük mindenütt kiütközik. Az irodalmi feldolgozások közül legjelentő­sebb Színi Gyula munkája, melyben rendkívül részletesen boncolja Petőfi és Jókai viszonyát.252 Általános módszere, hogy sokoldalúan, de újat nem mondva felhasználja, párbeszédekre tördeli és visszavetíti Jókai kései megemlékezéseit, valamint Petőfi nyilatkozatait. Igen gyakran azonban erősen módosítja forrásait s nagyon sok közhelyet és téves ítéletet vegyít megálla­pításaiba. Hasonló módon jár el Tábori Kornél lényegesen igénytelenebb munkájában. Tábori ismeretlen motívumokat is bemutat. Találomra megragadott adatokon keresztül fut végig Jókai ifjúkorán, majd felhagyva ezzel a módszerrel—Az Est Hármaskönyvének eljárásához hasonlóan — furcsa kuriózumokat szed tűhegyre az író hagyatékából. Teljes egészében ismer­tet kiadatlan Jókai leveleket, de az író „házassági titkaiból" úgyszólván semmi új, vagy ismert adatot megerősítő mozzanat nem derül ki. Később interjúszerű esetlegességgel közli egymás után a ma is élő Feszty Masa kisgyermekkori megemlékezését, illetve Fesztyné két kötetében ki nem adott, apró életrajzi adalékait a nagy író öregkori hétköznapjairól. Révai Mór János ugyancsak olyan mozzanatokat bocsát Tábori rendelkezésére Jókai pontosságáról és Habsburg­kapcsolatairól, melyeket kötetéből (írók—Könyvek—Kiadók) kihagyott, Rákosi Szidi is ellenőrizhetetlen, „soha meg nem írt intimitásokat", azaz pletykaértékű közleményeket igye­kezett feltárni „Jókai titkos szerelmeiről",majd az író egy-két „ismeretlen"munkájának közlé­sével és egy sereg anekdotával zárul a kötet.253 Hegedűs Sándorné (Jókai Jolán) a gyermekkori komáromi környezetben, Jókay Károly­nak lévén a lánya, eleve más beállításban látja az eseményeket, mint Váli Mari. Apja ugyanis a család egyetlen olyan tagja volt, aki nem Petőfinek, hanem Jókainak adott igazat már 1848-ban is. A két testvér levelezése azt bizonyítja, hogy egyedül Károly támogatta öccsét anyagi­lag, amikor az anyja kitagadta. Kár, hogy Hegedüsné Jókai és az apja utólagos megjegyzéseit nem veszi figyelembe s csak 1849 utáni időkről számol be részletesen, amikor már Jókai anyja és Laborfalvi Róza közti averzió megszűnt.254 A családi visszaemlékezések közül adataiban kiemelkednek Fesztyné és Váli Mari egymást kiegészítő kötete­i. Váli Mari felszabadulás után kiadott emlékirataiban sokkal töb­bet elárul Petőfi és Jókai viszonyáról, de a komáromi családi ház hangulatától és anyjának álláspontjától nem tudja elkülöníteni magát. Váli Mari megjegyzései elsősorban nem a ténye­ket, hanem a tényeknek a szülői házra tett hatását tükrözik.255 A másik fél környezetében élő Feszty Árpádné, Jókai fogadott lánya jóval az író halála után számol be Petőfiék és az apja 252 Színi Gyula : Jókai: Egy élet regénye. Bp. é. n. 57—102. 1. 253 Tábori Kornél : Jókai regénye. Bp. é. n. 254 Hegedűs Sándorné: Jókai Jolán emlékiratai. Jókai és Laborfalvi Róza. Bp. 1927. 255 Váli Mari i. m. 450

Next