Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1957. 45. évfolyam
Tanulmányok - Szekeres László: Jókai és Petőfi szakítása 413–452. p.
vány, nemeslevél, királyi kitüntetés, vásári kikiáltók szózata, előfizetési felhívás, katekizmus, lexikon stb. travestiái. Jókai paródiái gyakran közismert mondókákat, drámához csatolt szerzői utasításokat öltöztetnek át csúfondáros formába vagy alkalmaznak egy-egy politikai kérdés mondanivalójának elmélyítésére. A paródiák nagyfokú szerepeltetése az írói képesség fokozott kiélését jelzi, bár nem egyszer különösen június körül az elvi kifejezni valók rovására. Augusztusban az ironikus esetleg szatirikus leleplezés változatos formái között gyakran cáfolja a közvéleményt foglalkoztató híreket és pletykákat abban a formában, hogy a rövid hírecskékhez egy-két soros, írói beavatkozásra mutató szellemes megjegyzéseket csatol. A júliusi és kisebb mértékben az augusztusi cikkek is előkészületi jellegűek. A bizonytalanság, a kiútkeresés tárgyszerinti heterogeneitásban és sokirányú formai" próbálkozásban jut kifejezésre. Az eseményekkel való lépéstartás igénye mellett minduntalan jelentkezik az általános elvi nézetéhez, a békés progresszióhoz való ragaszkodása. A tavasszal különös gonddal alkalmazott romantikus megoldásai fokozatosan tisztulnak, egyre inkább pozitív politikai színezetűek lesznek, bár egyelőre még főleg a nagy általános elvi kérdéseket érintik vagy megrekednek a tehetetlenség és bizonytalanság érzetéből táplálkozó önironikus írói magatartásnál. Májustól szeptemberig a Jókai vezette márciusi liberálisok a hadsereg kérdésében közelednek Petőfiékhez. A gyorsan pergő történelmi események menete nemcsak Kossuth, hanem a márciusi jobboldal és a nemesi liberálisok egy része előtt is bebizonyítja, hogy első számú feladat a nemzeti függetlenség megvédése. „1848-ban az volt a történet logikája, hogy annak, aki felelősséggel, következetesen kiáll a függetlenség mellett, elkerülhetetlenül meg kellett találnia az utat a márciusi baloldalhoz, még akkor is, ha lényeges kérdésekben nem értett egyet velük."118 A márciusiak egységes politikai fellépésére vall, hogy — bár Petőfi és Jókai közti barátság felbomlóban van — a nyári választási kudarc után Jókai és Pálfi Albert, a Március Tizenötödike szerkesztője, lesz Petőfi párbajseggédje Nagy Károly nevű ellenlábasával szemben.119 A választások után a márciusiak politikájának központjába a függetlenségi harc kérdése kerül. Ezért juthat Jókai elvileg közelebb a márciusi baloldalhoz annak ellenére, hogy Petőfivel összekülönbözve, május és augusztus között fokozatosan lazul baráti kapcsolatuk. Ezért lehet júniustól Petőfivel együtt tagja az Egyenlőségi Társulatnak, mely „összefogta a magyar demokratizmus legkiválóbb erőit s a márciusi baloldal egységes szervezetének" tekinthető.120 Jókai és Petőfi közt 1848 nyarán a „publicisztikán lemérhető" elvi különbségek nem növekszenek, hanem csökkennek s az események Petőfit igazoló menete juttatja Jókait a honvédő harc elkerülhetetlenségének felismeréséig. Az elvi kérdésekkel párhuzamosan halad a baráti kapcsolatok romlása. A dolgozat soron következő feladataként nézzük át a meghasonlással kapcsolatos dokumentumanyagot, Jókai visszaemlékezéseit s vizsgáljuk meg az író elvi állásfoglalását a szakítás kirobbanásakor, 1848 augusztus második és szeptember első felében. Bizonyítékérvényű következtetéshez juthatunk, ha a Petőfi és Vörösmarty összekülönbözését is figyelembe vesszük. A „tollharc" idejéből származó dokumentumokat Petőfi, Vörösmarty és Jókai hírlapi nyilatkozatai, illetve Petőfinek Jókai anyjához írt levelei képezik. Vörösmarty augusztus 118 Fekete Sándor i. m. 129. 1. 119 Március Tizenötödike. 1848. jún. 8. 396. 1., Endrődy Sándor i. m. 476. 1. Ferenczi i. m. 256. 1. — vö. Vajda János : Nemzetgyűlés után. Népelem. 1848. aug. 4. 30. sz. 120. 1. 120 Fekete Sándor i. m. 113. 1.