Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1958. 46. évfolyam
Műelemzés - Rajnavölgyi Géza: Nagy Lajos: Válogatott karcolatok. Vál.: Gordon Etel 502–504. p.
Vajda László könyvének szerkesztése arra mutat, hogy a válogató nem követett határozottan egy elvet, s ez — véleményem szerint — árt is kötetének. A világ így megyen a Nemzeti szolgálómester című szemelvénynyel kezdődik, amelyet Móra 1934-ben, nem sokkal halála előtt írt. Ez után A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című kötetből válogat Vajda, tehát ismét Móra életének utolsó szakaszából. Majd rátér az egyes kötetekre, amelyek Móra életében jelentek meg, azokból válogatja ki a legszebb darabokat. De itt nem érvényesül sem az időrend, sem a tematikus elgondolás. A mai olvasó a Kalcinált szóda vagy a Legkedvesebb tankönyveimről című írásokat az Én szép tanárkorom mellett szeretné látni, mert tematikailag odatartozik. Nem vonatkozik ez az olyan kötetekből való válogatásra, amely már az író gondozásában tematikusan összetartozó írásokat tartalmaz. (Homokország, Utazás a földalatti Magyarországon.) Már a teljesen következetes elrendezés is jobban megvilágítaná Móra művészetét, de itt nem állhatunk meg, mert a kötet még ezzel sem teljes. Móra írásai sokban emlékeztetnek a népmesék gazdag motívumaira : újra meg újra előbukkannak anekdoták, epizódok vagy alakok, bár az olvasó már találkozott velük, nem nélkülözheti a szerkesztő tájékoztatását. A népmeséket motívumkatalógusokkal közelíti meg a kutató, hogy valamiféle rendszert állapíthasson meg. Móránál erre nincsen ugyan szükség, de az olvasó joggal vár kalauzolást ebben a mosolyból és keserűségből eredt rengetegben is. Hiányoljuk azt, hogy Vajda nem írt bevezetést válogatásához. Elbeszélhette volna benne Móra életét, hogy az olvasó megismerje az embert, mert csak így élvezheti annak életművét. A bevezetés szólhatna Móra művészetéről, az egyes elbeszélések keletkezéséről és összefüggéseiről is. Mindezzel bevezethetné a közönséget az olvasás művészetébe, s ehhez jobb szerzőt Móránál nem is találhatna. A bevezetés megvilágíthatná azokat a társadalmi és gazdasági viszonyokat is, amelyek ellen Móra harcolt. Ha frázismentesen ismerteti a szerkesztő az egyes elbeszélések keletkezéstörténetét és realitását, könyvének sokkal termékenyebb a hatása, így Mórának sok célzása és megállapítása kárba vész, mert az ifjú olvasó már nem tudhatja, hogy mire vonatkozik. A jegyzet-szótár nyújt ugyan tájékoztatást, de ez nem elégítheti ki az olvasó jogos igényeit, mert ő életrajzot és elemző útbaigazításokat vár. Egyébként ez a szótár gondos, alapos munka. Az idegen szavakat és neveket mind megmagyarázza, szövege rövid és világos. Itt legfeljebb néhány hiányosságra kell rámutatnunk. A tulajdonnevek egy részénél Vajda nem közli a születés és a halálozás évszámát, holott általában— helyesen — ez szerepel a szótárban. Nem találjuk meg Vergilius, Maeterlinck és Kipling adatait. Ovidius születési évét a szótár helytelenül 40-ben állapítja meg. (A költő 43-ban született.) Lucretius neve nem teljes, jobb lett volna Titus L. Carusról szólni. Hiányosnak tartom a következő meghatározást : „doctor utriusque — mindkettőnek doktora". Ez nem világítja meg azt, hogy a jog- és államtudományok doktoráról van szó. Az új Móra-válogatás nagy lépés előre, mert ezzel olvasóközönségünk jobban megismeri és megszereti egyik legkedvesebb elbeszélőnket. S ha még jobb válogatást és teljesebb kiadásokat kívánunk, akkor további lépéseket kell tennünk ezen az úton. Lengyel Dénes listánknak is kell tartanunk. Természetesen a novellaírót és a humoristát nem lehet elválasztani, mint ahogyan nem lehet élesen elhatárolni a karcolatot a novellától sem, egy arc, egy ember ez — csak más helyzetben, más arckifejezéssel. És a karcolatok sem egyszerű „tréfák", hanem ide is behatol Nagy Lajos más írásainak „komoly, sőt komor" hangja. A karcolatnak, mint formának kifejlődése jellemző volt a polgári életre, a polgári irodalomra, hiszen a mindennapi újságolvasás elterjedése, az újságok egymásközti versengése termelte ki ezeket a kis NAGY LAJOS: VÁLOGATOTT KARCOLATOK Nagy Lajos Művei. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1957. Válogatta Gordon Etel Nagy Lajos Művei sorozatában jelent meg karcolatainak válogatott gyűjteménye, mely mintegy háromszáz, hol humoros, hol komolyhangú kis írást ad az olvasó elé. „Gyakran gondoltam arra, hogy valójában elvetélt humorista vagyok. Mert a komoly, sőt komor írásaimat nehezen írtam, írásuk fölkavarta a lelkemet, a tréfák meg csak úgy ömlöttek belőlem." — Ezt írja önéletrajza második részében, a Menekülő emberben, és ha elolvassuk a most megjelent kötetet, mi is úgy érezzük, hogy Nagy Lajost nemcsak egyik legnagyobb novellistánknak, hanem eredeti, sajátos hangú humo