Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1959. 47. évfolyam

Vita - Lengyel Dénes: Jókai és Petőfi szakításáról. Hozzászólás Szekeres László cikkéhez 54–57. p.

VITA LENGYEL DÉNES JÓKAI ÉS PETŐFI SZAKÍTÁSÁRÓL Hozzászólás Szekeres László cikkéhez Az újabb irodalomtörténeti kutatás nagy érdeklődéssel fordul Jókai 1848/49-es tevékenysége felé. Az érdeklődés teljesen indokolt, mert ez a korszak az író pálya­futásának egyik legérdekesebb és legismeretlenebb szakasza. Legújabban Szekeres László Jókai és Petőfi szakítása címmel, folyóiratunkban ré­gen vitatott kérdést kívánt megoldani, majd ugyanő hasznos Jókai-bibliográfiát is közölt.­ Mindkét cikk gazdag filológiai anyagot tartalmaz. Szekeres sok új adattal rendelkezik, dolgo­zataiban számos félreértést tisztáz, és gazdag bibliográfiát nyújt. Ezért joggal várjuk tőle Jókai publicisztikájának teljes feltárását, és a felfedezett értékek mielőbbi közlését. Ha most cikkein­­­nek néhány szakaszával szemben aggályunkat fejezzük ki, ez csak munkájának javítását, kiegészítését célozza. Szekeres gazdag anyagot közölve, vitathatatlanul bebizonyítja, hogy Jókai és Petőfi közt „1848 nyarán a publicisztikán lemérhető elvi különbségek nem növekszenek, hanem csök­kennek s az események Petőfit igazoló menete juttatja el Jókait a honvédő harc elkerülhetet­lenségének felismeréséig." Ezzel a cikkíró hasznos szolgálatot tett, és sok téves felfogást sike­rült kiküszöbölnie. Mégis rámutatunk arra, hogy még nem oldotta meg feladatát. Itt ugyanis az összeütközés, a „szakítás" jelentőségét becsüli túl a kutatás. Az igazi elszakadás — vélemé­nyem szerint — nem az Életképekben kiadott nyilatkozatokban jelenik meg, mert azok sem politikai, sem szubjektív vonatkozásban nem jelentik ennek a kipróbált barátságnak a végét. De vizsgáljuk meg előbb a „szakítás" okait közelebbről. Ezekről az okokról Szekeres nem egyértelműen szól. Cikkének első részében ezt írja : „A szakítás a forradalmi fejlődés csomópontján magánügyek következményeként jött létre, s a politikai eltérések csak fokozták a szubjektív ellentéteket."3 Ezzel szemben másutt már ezt olvassuk : „Jókai és Petőfi — mint kifejtettem — szubjektív okok miatt szakított egymással."4 Itt már nem szól politikai eltérésekről, holott ezek nagyon jelentősek. Hiszen a Vörösmarty­vers közlése áll a középpontban, s mintha erről Szekeres teljesen megfeledkeznék. Pedig Petőfi ezt írja augusztus 27-én a költeményhez írt jegyzetben : „Én, ha verset írok, nem írom a ma­gam mulatságára, hanem írom azért, hogy kiadjam, hogy gyönyörködjenek benne vagy okul­janak rajta. (Elérem-e célomat vagy nem ? az nem tartozik ide.) Sokan voltak, kik e költemé­nyem kiadását ellenezték. Nem tehetek róla. Én érzem a legnagyobb fájdalmat, hogy erre kény­szerülve vagyok, mert én szerettem, én tiszteltem legjobban Vörösmartyt mindazok között. 1 Irodalomtörténet, 1957. 4. sz. 2 Irodalomtörténeti Közlemények, 1957, 4. sz. 31. h. 434. 1. • • , 41. h. 450. 1. 54

Next