Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1959. 47. évfolyam
Vita - Lengyel Dénes: Jókai és Petőfi szakításáról. Hozzászólás Szekeres László cikkéhez 54–57. p.
VITA LENGYEL DÉNES JÓKAI ÉS PETŐFI SZAKÍTÁSÁRÓL Hozzászólás Szekeres László cikkéhez Az újabb irodalomtörténeti kutatás nagy érdeklődéssel fordul Jókai 1848/49-es tevékenysége felé. Az érdeklődés teljesen indokolt, mert ez a korszak az író pályafutásának egyik legérdekesebb és legismeretlenebb szakasza. Legújabban Szekeres László Jókai és Petőfi szakítása címmel, folyóiratunkban régen vitatott kérdést kívánt megoldani, majd ugyanő hasznos Jókai-bibliográfiát is közölt. Mindkét cikk gazdag filológiai anyagot tartalmaz. Szekeres sok új adattal rendelkezik, dolgozataiban számos félreértést tisztáz, és gazdag bibliográfiát nyújt. Ezért joggal várjuk tőle Jókai publicisztikájának teljes feltárását, és a felfedezett értékek mielőbbi közlését. Ha most cikkeinnek néhány szakaszával szemben aggályunkat fejezzük ki, ez csak munkájának javítását, kiegészítését célozza. Szekeres gazdag anyagot közölve, vitathatatlanul bebizonyítja, hogy Jókai és Petőfi közt „1848 nyarán a publicisztikán lemérhető elvi különbségek nem növekszenek, hanem csökkennek s az események Petőfit igazoló menete juttatja el Jókait a honvédő harc elkerülhetetlenségének felismeréséig." Ezzel a cikkíró hasznos szolgálatot tett, és sok téves felfogást sikerült kiküszöbölnie. Mégis rámutatunk arra, hogy még nem oldotta meg feladatát. Itt ugyanis az összeütközés, a „szakítás" jelentőségét becsüli túl a kutatás. Az igazi elszakadás — véleményem szerint — nem az Életképekben kiadott nyilatkozatokban jelenik meg, mert azok sem politikai, sem szubjektív vonatkozásban nem jelentik ennek a kipróbált barátságnak a végét. De vizsgáljuk meg előbb a „szakítás" okait közelebbről. Ezekről az okokról Szekeres nem egyértelműen szól. Cikkének első részében ezt írja : „A szakítás a forradalmi fejlődés csomópontján magánügyek következményeként jött létre, s a politikai eltérések csak fokozták a szubjektív ellentéteket."3 Ezzel szemben másutt már ezt olvassuk : „Jókai és Petőfi — mint kifejtettem — szubjektív okok miatt szakított egymással."4 Itt már nem szól politikai eltérésekről, holott ezek nagyon jelentősek. Hiszen a Vörösmartyvers közlése áll a középpontban, s mintha erről Szekeres teljesen megfeledkeznék. Pedig Petőfi ezt írja augusztus 27-én a költeményhez írt jegyzetben : „Én, ha verset írok, nem írom a magam mulatságára, hanem írom azért, hogy kiadjam, hogy gyönyörködjenek benne vagy okuljanak rajta. (Elérem-e célomat vagy nem ? az nem tartozik ide.) Sokan voltak, kik e költeményem kiadását ellenezték. Nem tehetek róla. Én érzem a legnagyobb fájdalmat, hogy erre kényszerülve vagyok, mert én szerettem, én tiszteltem legjobban Vörösmartyt mindazok között. 1 Irodalomtörténet, 1957. 4. sz. 2 Irodalomtörténeti Közlemények, 1957, 4. sz. 31. h. 434. 1. • • , 41. h. 450. 1. 54