Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1960. 48. évfolyam
Tanulmányok - Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond fiatalkori tanulmányai 229–252. p.
sőt a költészet iránti érdeklődését is egy diákkorában olvasott monografikus munka élményéből származtatja: „A coetusbeli Csokonay adomák, a Harmathynál II. gimn.-koromban megszerzett Haraszty-féle Csokonay életrajz 1 hatása alatt szerettem meg a költészetet" — írja 1902-ben, volt tanárának, Gulyás Istvánnak.11 A későbbi évekből, írói révbeérkezése utáni időből származó irodalmi cikkei elsősorban reflexiók, mindig valami egyéni, speciális, aktuális mondanivalóból, észrevételből, szubjektív felfedezésből születtek, a korai tanulmányok még sokkal tárgyszerűbbek, monográfikusabbak, közeli rokonságban vannak a korszak irodalomtörténeti stúdiumaival, a szakfolyóiratok dolgozataival. Nem véletlen, hogy amikor Pallagi elvitte Gyulai Pálhoz, és Móricz ott felolvasta Bajzáról szóló tanulmányát (a fiatalkori dolgozatai közül is a leginkább szabályos irodalomtörténeti munkáját), Gyulai azt kérdezte: „Szakdolgozatnak szánta? Nagyon jó. Elfogadom."12 Móricz nem örült annak, hogy Gyulai egyetemi hallgatónak nézte, ő író akart lenni, ekkor már minden áron. Öntudattal válaszolja Gyulainak: „A Budapesti Szemlének szántam." Fiatalkori tanulmányait kísérő levelei általában rendkívül nagy írói öntudatáról tanúskodnak. Megjelenő írásainak publicitása sem volt számára közömbös kérdés: legifjabb Szász Károlyhoz írt levelében fájlalja, hogy az Urániát csak szűk kör ismeri.13 Hiába volt kezdő, aki első lépéseit a támogató nagybácsi védnöksége alatt teszi meg, írói-szellemi függetlenségéből már ekkor sem engedett semmit. Első tanulmánya, a Reviczky költészetét elemző dolgozat közreadása már alkalmat ad arra, hogy megvívja első csatáját a szerkesztővel a cikk csorbítás nélküli pontos közlése érdekében.14 A szerkesztő Szász Károly több módosítást akar végrehajtatni Móriczcal a Reviczky-dolgozat szövegén. Egyrészt stiláris javításokat kívánt a szerzőtől, másrészt a tanulmány szerkezeti átdolgozását, a dolgozat harmadik és negyedik fejezetéből pedig ki akart hagyatni több részt. Móricz csak az idegen szavakat írja át Szász Károly kívánsága szerint, a szerkesztő többi javaslatát nem veszi figyelembe, nem hajtja végre a módosításokat, de ezt nem is közli külön a szerkesztővel, ahogy egy későbbi levélben írja: „udvariasan nem tárgyalhattam ezek felől, hanem hallgattam."15 Pallagi Gyula hozza a hírt, hogy Szász Károly a kéziraton mégis végrehajtotta a kívánt módosításokat. Móricz méltatlankodó sorokkal keresi fel Szászt, nyíltan megírva, hogy véleménye szerint ezek a módosítások „nemcsak, hogy javításnak nem válnának be, de rontanák a dolgot."16 A huszonhárom éves szerző kötekedő levelére megsértődik a tekintélyes szerkesztő, ki akarja hagyni a cikket folyóiratából és szakítani akar a makacs fiatalemberrel. Móricz erre postafordultával visszakéri a kéziratot. Öt nap múlva keltezett leveléből kiderül, hogy a tanulmány mégis megjelent az Urániában, mégpedig komolyabb változtatások nélkül, Móricz eredeti szándéka szerint. De a fiatal szerzőt munkájának megjelenése sem készteti visszavonulásra. Ellenkezőleg: pontokba szedve sorolja fel Szász Károly szerkesztői javaslatainak szerinte képtelen voltát, s újra megállapítja: „ezekre nézve igen szilárd meggyőződésem most is, hogy nem volt szüksége rájuk a dolgozatnak."17 Az Uránia szerkesztőjével folytatott levelezéséből az is kiderül, hogy irodalmi tanulmányainak témáit általában ő választja ki, korai dolgozatai sem szerkesztőségi megrend 10 Haraszti Gyula: Csokonai Vitéz Mihály. Bp. 1880. 11 A Gulyás Istvánnak írt, már idézett levélből. 12 Móricz Virág i. m. 60. 1. 13 Móricz Zsigmond levele legifjabb Szász Károlyhoz (1903. IV. 2.). 14 Móricz Virág könyve (i. m. 62. 1.) Móricz és legifjabb Szász Károly vitáját tévesen a Bajza-tanulmánnyal hozza kapcsolatba. A fennmaradt levelezés tanúsága szerint viszont az affér már az első tanulmány, a Reviczky-dolgozat közlése körül kirobbant. 15 Móricz Zsigmond levele legifjabb Szász Károlynak (1902. VI. 3.). 16 Uo. 17 Móricz Zsigmond levele legifjabb Szász Károlynak (1902. VI. 8.).