Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1960. 48. évfolyam
Műelemzés - Kiss József: Az irodalomtörténeti szöveggyűjtemény egy új kísérlete. Megjegyzések Hatvany Lajos Így élet Petőfi című könyvéről 206–213. p.
SZEMLE AZ IRODALOMTÖRTÉNETI SZÖVEGGYŰJTEMÉNY EGY ÚJ KÍSÉRLETE Megjegyzések Hatvany Lajos így élt Petőfi c. könyvéről. (1—5. kötet, Bp. 1955—1957, Akadémiai Kiadó.) Az eddig napvilágot látott ismertetések szerzői mind egyetértenek abban, hogy Hatvany Lajos egy részleteiben talán kifogásolható, de egészében igen nagy jelentőségű, a Petőfi-kutatás „standard" kézikönyvei közé számítható művel gazdagította tudományos irodalmunkat. Kiemelik anyagának roppant bőségét, megfigyeléseinek, elemzéseinek finomságát és szellemességét, szemléletének antikonzervatívizmusát. Ha ezeket az ismertetéseket némely vonatkozásban elhibázottaknak vagy hiányosaknak találjuk is, végső értékelésüket el kell fogadnunk: az így élt Petőfi valóban rendkívüli teljesítmény, s mind az irodalomtörténet, mind maga a szerző joggal várhatja el, hogy a művet alapos, szigorú bírálatban részesítsék. Egy ilyen szándékú recenzió már készül az Irodalomtörténeti Intézetben, s várható nagy terjedelme miatt több részletben, előreláthatólag 1961 folyamán jelenik meg. Nem akarván e bírálat elébe vágni, ezúttal csak azokkal a figyelemre méltó tanulságokkal foglalkozunk, "amelyeket az így élt Petőfi mint újszerű kiadványtípus kínál. Eltúlozni sem kívánjuk azonban e kérdések jelentőségét, felvetésüket elsősorban irodalomtörténetírásunk jelenlegi helyzetében tartjuk időszerűnek. Véleményünk szerint az eddigi bírálatok fent jelzett fogyatkozásai éppen a kiadványtípus kérdésének tisztázatlanságából fakadtak. Ennek mélyebben fekvő oka az, hogy ilyen szempontok egész irodalomtörténeti és kritikai irodalmunkban ritkán merülnek fel. Pedig a különféle hagyományos irodalomtörténeti kiadványtípusok nem véletlenül alakultak ki: meghatározott igények hozták létre őket. Nem pusztán formális kérdésről van tehát szó, hanem bizonyos tudományos igény kielégítésének, a szóban forgó mű funkciójának kérdéséről. Ennek megvizsgálása nem egyszer nagyon indokolt lehet, s véleményünk szerint Hatvany könyve esetében is hasznos tanulságokat ígér. Aki először lapozza végig ezt az érdekes munkát, joggal tűnődhet el azon, hogy tulajdonképpen minek is tekintse: a szövegközlések forráskiadványra utalnak, saját jegyzeteiben Hatvany a Petőfi-életrajz számos problémájának megoldását kísérli meg, a szövegek elrendezése, a jegyzetek stílusa, a fejezetek címadása stb. pedig a könyv olvasmány-jellegéről tanúskodik. Abból kell kiindulnunk, hogy a kiadvány két, fejezetenként elkülönített, de tartalmilag szorosan összefüggő részre tagolódik: az összterjedelemnek közel 2/3 részét kitevő szöveggyűjteményre és a fejezetről-fejezetre hozzáfűzött ún. ,,summálások"-ra. Ez utóbbiakat a legáltalánosabb meghatározással afféle életrajzi jegyzeteknek nevezhetnénk, bár sok egyéb, nem közvetlenül biográfiai vonatkozású (esztétikai, művészettörténeti stb.) kérdésről is esik itt szó. Ezeket a rendkívül érdekes, sok új gondolatot tartalmazó, szellemesen megírt jegyzeteket azonban nehéz volna önállóan elképzelni: zömükben a szövegekből adódó tanulságokat vonják le, ellentmondásaikra keresnek magyarázatot. Keletkezésüket is voltaképpen ennek a törekvésnek köszönhetik. Hatvany így ír kiadványa bevezetésében: „Most meg csak az a feladat várt rám, hogy mivel Petőfi életének tanúi minduntalan ellentmondottak egymásnak, a feleselő papírok közt igazságot tegyek. Ez az, amit az egyes tanúvallomásokat követő summálásban meg is kíséreltem." (I. 18.2) A „summálások"-ból nem bontakozik ki a költő külső-belső fejlődésének, hányatott életútjának és költői pályájának valamilyen összefüggő, töretlen rajza, részletesebben kidolgozott, széles tér- 1 Pl. Lukácsy Sándor, Népművelés 1957. okt., 40.1.; Sőtér István, Magyar Nemzet 1957. szept.; Kárpáti Aurél, Élet és Irodalom 1957. dec. 21.; Pándi Pál, Magyar Tudomány 1958. 3. sz. A kiadványra itt és a továbbiakban a puszta kötet- és lapszámadattal hivatkozunk.