Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1961. 49. évfolyam
Kisebb közlemények - Szilágyi Ferenc: Csokonai írta-e a „Csetneki Pergő”-t? 177–188. p.
Mit vétkezem én, és néhány derék? Valóban azt csak, hogy szerettelek, S mig árulódat az egész világ Utálata nem szégyeníti meg, Én szenvedek s utált határidat Bárkinek közt átkozva hágom át, Nem átkoz , mert hasznodat vevé S folytatja másutt átkos vegytanát! Szülők barátok, szerelmem, jövőm! Mind elrabolva, örökre oda ; És ki rabolta őket el? a kit Náluk jobban szerettem: a haza. És e haza, melly mindent elrabolt Sírt nem tud adni sírt nyugalmasat, — Ne égess föld, ne fojts meg levegő, Míg átlépem gyűlölt határidat. Vajda János közkatona SZILÁGYI FERENC CSOKONAI ÍRTA-E A „CSETNEKI PERGŐ"-T? 1. A falusi rektorokat csúfoló, Csetneki Pergő címen ismeretes hosszabb gúnykölteményt már meglehetősen régóta Csokonai művei között tartja számon az irodalomtudomány. A diákos-tréfás gúnyversről először Toldy tesz említést. Az 1844. évi Csokonai-kiadásában a kiadatlan munkák között, a „Dévai költemények" sorában, 106. szám alatt említi: „Csetneki Pergő. Ollyan versek, mellyekben a mostani kályhás mestereknek nagyapjok és egyszersmind belső tulajdonságaik feleségeikkel együtt világosan lerajzoltatnak. Irta a maga nemzetének hasznára oláh nyelven Gere József, mostan pedig a haza törvényét tanuló ifjaknak kérésére némelly lutheránus auctorokból, u. m. Plautusból, Ferenc és másokból két annyi bővítéssel magyar nyelven kiadta as Democritus 1802." Közli a kezdő sort is: „Négy mestert esmértem széles e világon..." — Sajnos Toldy nem említi, hogy honnan ismeri a verset, s hogy milyen okok alapján tulajdonítja azt Csokonainak. A kiadatlan munkák jegyzékét e sorokkal vezette be Toldy: „Következik már most azon kiadatlan munkák sora, miket ismerek, s legnagyobb részt másolatban birok is, de gyengeségök vagy botrányos voltokért nem vehettem fel; valamint azoké, mellyeknek egykor léteztét (az egy Pofókon kivül, mellyről csak hírből van tudomásom) kivétel nélkül Csokonai sajátkezű levelei és lajstromai, egy részt a holta után nála lett papirosok összeírása, vagy barátjainak levelei bizonyítják" (i. m. LXXXVIII.). A Csetneki Pergőt vajon honnan ismerte? Csokonai ma ismeretes jegyzékei nem említik sehol; bizonyára valami olyan „másolatban birta", amely Csokonait tüntette föl a vers szerzőjének. A tréfás vers először Harsányi István és Gulyás József Csokonai-kiadásában (Csokonai Vitéz Mihály Összes művei. I—III. Genius kiadása) jelent meg nyomtatásban, a „Vegyes, szintén kiadatlan versek" sorában (II, 318—23). A kiadás szerkesztői a vershez a következő jegyzetet fűzték: „A sárospataki ref. főiskolai könyvtár 1735. számú, Stock János spataki diáktól szerkesztett Excerpta c., 1820-ból való kéziratos kötetének végéről. Toldy a versezetet, ismeretes jegyzékében, a Dévai költemények között 116. szám alatt említi s íratásának idejéül a címírat 1802-őt tüntet fel. A tréfás című vers a kályhás mesterek alatt a hároméves rectoriára kiment papjelölteket érti s vicceli ki" (i. m. 323). Harsányi és Gulyás három helyen a Tudományos Akadémia „4. sz. 8. r. alakú kézirat"-ából közöl szövegeltérést, illetőleg "többletet. A HG. nyomán közli a verset a Vargha Balázs gondozásában legújabban közreadott munka is (Csokonai Vitéz Mihály összes versei. I—II. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1956.), amely a készülő kritikai kiadás eredményeit fölhasználva, annak előhírnökeként jelent meg. Ha most a Toldy által idézett bevezető sorokat összehasonlítjuk a HG. szövegével, láthatjuk, hogy a kettő nem egyezik egészen. Az Akadémiai kézirat is — a HG. szerint — 1 A továbbiakban: HG. 2 A 116. tévedés 106. helyett! (Lásd a fentebb közölteket!)