Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1962. 50. évfolyam
Kisebb közlemények - Győrffy Miklós: Elkallódott Madách–Kossuth vita 152–159. p.
GYŐRFFY MIKLÓS ELKALLÓDOTT MADÁCH-KOSSUTH VITA Barta János fontos monográfiája (Madách Imre, a Magyar írók sorozatban, Franklin-Társulat kiadása, é. n. [1942.]) egy Szontagh Pálhoz címzett levélre hivatkozva már tud arról, hogy Madách „. . . megkezdte a telek-díj elleni agitációt" (i. m. 33.1.). Az idézett levél valóban világosan szól erről: „Én a telek-díj elleni agitátiót már megkezdtem, s nyakra főre csinálom a proseltákat." (Szontagh Pálhoz, 1844.4.6; Halász Gábor, Madách Imre összes művei, II. 969. I.) Arra azonban már senki se számított, hogy ennek a telekdíj ellenes hangulatkeltésnek esetleg írásos nyomai is lehetnek. A kéziratok közt ilyen feljegyzés nem található, nem is gondolt vele a kutatók közül tovább senki. Pedig egy valakinél eredménnyel lehetett volna keresgélni ilyenfajta Madách-relikviák után: Viszota Gyulánál. A „Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai" c. sorozatban az ő gondozásában megjelent hatalmas gyűjteményben („Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal, I—II. a Magyar Történelmi Társulat kiadása, 1930.) található utalás Madáchra a Széchenyi—Kossuth vita kapcsán. Viszota ennek a munkájának II. részéhez írt terjedelmes bevezetésében is hivatkozik Madách cikkére, és elmondja, miként felelt Kossuth Madáchnak a telekdíjjal szembeni aggályaira (Viszota, i. m. II. rész, XLII. 1.). A mű szövegközlésében pedig Kossuth megfelelő cikkénél a sajtó alá rendező elárulja a Kossuthtól meg nem nevezett ,,értekező"-t, így: „Madách Imre: Szózat törvényhatóságainkhoz! a Telekdíj ügyében." (i. m. II. 422. 1.) Minderről azonban a legutóbbi időkig csak Viszota tudott, olvasói közt pedig — úgy látszik — nem akadt Madách-kutató. A kutatókat nem is érheti ezért szemrehányás, hisz ki gondolhatta volna látatlanban, hogy a Széchenyi—Kossuth vita folyamán is "előkerülhet Madách neve, sőt egy elfeledett publicisztikai írásának címe ! Természetesen mindezt én sem vettem volna észre, ha Madách cikkére más nyomon rá nem bukkantam volna. De Madáchnak Lónyay Menyhérthez írt kiadatlan levelei közt találtam utalást az ő ilyen irányú munkájára. Barátjának ugyanis Madách ezt írja — egyebek közt — Alsósztregováról 1844. május 8-án: „Olvasás és írás töltik azt [ti.: életét], előkészület mind kettő 's azért többnyire komoly foglalatú, azonban viditásul nem hanyagolom el egészen a' szépirodalmat is, eddig ugyan egy nemben sem tettem valami figyelemre méltót, sőt ollyat semmi alá nevemet irni tartottam volna érdemesnek Társalkodói czikkemen kivűl,"de reménylem lesz idő melly meg termi gyümölcsét." Ennek a levélrészletnek nyomán elindulva leltem rá a „Társalkodódban Madách írására. ” A szerkesztő Helmeczy Mihály, lapjának 1844. április 18-i számában jelentette meg a publicisztikában még teljesen ismeretlen, 21 éves Madách cikkét. Mikor megtalálásuk alkalmával először olvastam át Madách alább közlendő cikkeit, bevallom, magam is tapogatódzva kíséreltem meg a tájékozódást a bennük felvetett problémák körül. A reformkor végének apró részletkérdéseivel kevéssé tisztában levő érdeklődőknek alkalmasint teljesen érthetetlennek tűnnének Madách hozzászólásai bizonyos vitatényekhez. "Staudnál mulatságosan téves olvasat: ,,Én a Telegdi elleni agitációt megkezdtem . .." kiemelés tőlem. (Madách Imre összes levelei. Sajtó alá rendezte: Staad Géza. Madách Színház, Budapest, Új Színház KFT. kiadása, 1942. I. köt. 109. I.10 „Madách kiadatlan levelei" azóta megjelentek e sorok írójának sajtó alá rendezésében. Irodalomtörténet, 1959. évf. 68—103. 1. 152