Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1969. 1/51. évfolyam

Tanulmányok - Keresztury Dezső: A költő fia. Arany László születésének 125. évfordulójára 693–702. p.

/­, Szeresztury Dezső tartozott. Ő emelte fel, festette meg újra s tette közzé Arany János hátrahagyott iratainak egyik kötetében a család nemes címerét. Ez is érthető. Akkor, amikor részt kellett vennie az önállósuló Magyarországon a hatalom gyakorlásában, egy időre szükségképpen hozzáidomult a nemesi kiváltságaira, történelmi jogaira támaszkodó, s a magyar hegemónia igényé­ről le nem mondó magyar dzsentri-világ politikai és társa­dalmi eszményeihez. De csak ezekhez s csak egy időre. Élete vége felé, amikor a köréje dermedő magányosságban, s az egész érzésvilágát sivatagossá szárító elfojtódásban újra az irodalom felé fordult, egyre több lett megnyilatkozásaiban az esztelen hatalmat bíráló, a züllött közéleti erkölcsiség ellen forduló indulat. Költőként, íróként pedig soha nem hasonult a körülötte ki­bontakozó világhoz. Az a műve, amelyet nemcsak legfőbb költői remekének, hanem a kor egyik reprezentatív alkotásá­nak tartunk — A délibábok hőse — nemcsak szorosabban vett költői értékei: kitűnő alakrajza, zárt, hézagtalan kompozíciója, mesteri, apjának legjobb eredményeit, a nagy oroszok hangulat­teremtő eszközeit egyéni módon továbbfejlesztő, értékesítő előadásmódja, ritmikája, nyelvi épsége, minden különcködést kerülő költői realizmusa miatt friss, a maga nemében és korá­ban igazán klasszikus alkotás, hanem azért is, mert ritka er­kölcsi és társadalompolitikai tudatossággal ábrázolta a ki­egyezés korának néhány igen fontos magyar típusát, teljes személyi hitellel bírálta a végzetes hatású hibákat, és az igazi költészet erejével mutatta meg a jó változás lehető­ségeit. Pályája igen szerencsésen indult, magasra ívelt; minden ok megvolt rá, hogy irigyeljék vagyonáért, pozíciójáért, szép otthonáért, kiegyensúlyozott életéért. S pályája mégis meg­hasonlásba, keserű vívódással, elégületlenséggel telt magányba, a kor oly jellemző szavával: elfojtódásba torkollt. Forró köz­életi érdeklődésű, magát nemzetének szolgálatára rendelő moralista volt; természetes, hogy a maga korában s körül­ményei közt boldogtalanul és reménytelenül szállt sírba.

Next