Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1970. 2/52. évfolyam
Figyelő - Tarnai Andor: Alszeghy Zsolt, 1888–1970. [Nekrológ.] 758–759. p.
759 Társasági hírek keződtek. A 18. századról utóbb fontos tanulmányai jelentek meg: ő fedezte fel pl. számunkra a jezsuita politikai moralizálást, melybe tartalmilag Faludi műveinek nagyobb fele is tartozik, de más területeken sem lehet messze menni közleményeinek felhasználása nélkül. Munkaköre és érdeklődése később tetemesen kiszélesedett. 1924 35 között szerkesztette az Élet c. hetilapot, 1933-ban beválasztották az Akadémiába. A húszas évek élő irodalmával foglalkozó tanulmányait és köteteit (Magyar lírikusok, 1921; Vázlatok, 1925) ma már nem olvassák", máig használható viszont amit Petőfi (1914) és más nagyságok epigonjairól (1917) írt, akik szavai szerint a „nagy szellemek felléptének időközeit" töltik be, s még inkább az, amit a 17. század kutatásában végzett és a korról írt monográfiájában összefoglalt (1935). Középiskolai tanítványai és a keze alatt gyakorló egykori tanárjelöltek egyformán állítják, hogy kiváló nevelő volt. Pedagógiai munkásságának emlékét Sík Sándor és Brisits Frigyes társaságában írt tankönyvei őrzik, amelyeket a húszas évektől 1948-ig használtak a katolikus középiskolákban. Pesti egyetemi tanári működésének sok még a tanúja. Akik hallgatták, nehezen felejtik el a kora reggeli órákat, amikor a katedrára lépett, s arcán derűs mosollyal, halk hangon hozzákezdett sok szemelvénnyel kísért előadásához. Kerek mondatait akár azonnal nyomtatni lehetett volna. Tanítványai nem felejtik azt sem, hogy négyszemközötti beszélgetésben mindig sokkal színesebb volt, mint a kissé tanáros tónusú előadásokon: olyankor nyilatkozott meg igazán közvetlenül széles műveltsége, szellemének mozgékonysága és a 18. század nyájasan tudós literátoraira emlékeztető kedélye. Alszeghy Zsoltot, munkásságának irányzata miatt, alighanem Sík Sándor mellett tartja majd számon az irodalomtörténetírás históriája. Széles körű, alapos adatfeltáró tevékenységéért a 17., de főleg a 18. század magyar irodalmának a kutatói mindig tisztelettel fogják említeni a nevét. Nem feledkezhet meg róla az Irodalomtörténet sem, melynek egykor szerkesztője volt. TARNAI ANDOR