Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1973. 5/55. évfolyam
Dokumentum - Agárdi Péter–F. Majlát Auguszta: Révai József jegyzetei Horváth János: Petőfi Sándor című monográfiájához 220–280. p.
RÉVAI JÓZSEF JEGYZETEI HORVÁTH JÁNOS: PETŐFI SÁNDOR CÍMŰ MONOGRÁFIÁJÁHOZ Révai József hagyatékának rendezése során derült ki, hogy Révainak a későbbi tanulmányokat, beszédeket előkészítő, a „szakirodalmat" feldolgozó kéziratos jegyzetei a politikusitudósi életrajz egyediségén jóval túlmutató érvénnyel rendelkeznek: gondolati-esztétikai-közéleti vonatkozásaik, tartalmi gazdagságuk a nyilvánosságra hozást sürgeti. Nem utolsó sorban azért is, hogy — Révai gondolkodásának, belső vívódásainak dokumentálásán keresztül — a magyar marxista irodalomtörténeti és esztétikai eszmélkedés folytonosságára és fordulataira, tragikus ellentmondásaira és dialektikus, előremutató fejlődésére felhívjuk a figyelmet. Hiszen Révai egész pályájának ez a tendencia adja vezérfonalát. Olyan értelemben is, hogy az 1948 — 1955 közötti szakasz súlyos felelősséget hordozó művelődéspolitikai tévedései mélyén is ott kell látnunk termékeny, alkotó marxista gondolkodásának búvópatakját, hiszen éppen ez a búvópatak jut felszínre — a történelmi és egyéni pokoljárás tükröződéseként — az 1955-től intenzívvé váló eszmélkedésben József Attila körül. Az 1956 kora nyári és az 1958-as József Attila-tanulmányok előmunkálataiként számon tartható jegyzetek legértékesebb része már megjelent, F. Majlát Auguszta adta közre Bodnár György bevezetésével (Kritika, 1969/8. sz.). Az alábbiakban Révai 1946-ban készült Petőfi-jegyzeteit adjuk közre. A kiadás alapja az MTA kézirattárában őrzött Révai-hagyaték egyik kockás fedelű spirálfüzete. A jegyzetek az 1946 márciusi híres Petőfi-előadás után keletkeztek, maga Révai is hivatkozik előadásának egyik passzusára a János vitéz kapcsán. A füzet belső borítójára írott 1946-os évszám viszont