Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1976. 8/58. évfolyam
Figyelő - Nagy Miklós – Cs. E.: Rendezvények 504–505. p.
504 Társasági hírek nyugat-európai jelenségek összefüggéseinek speciális vizsgálatára alapozódott. Kívánatos és bizonyos is, hogy ez az értékes alapozó munka folytatókra talál és, hogy ebben a továbbvitelben Angyal Endre nevét és eredményeit nem lehet majd nélkülözni sem itthon, sem külföldön. GYENIS VILMOS RENDEZVÉNYEK A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Magyar Irodalmi Szakosztályának 1975. november 20-i ülésén Lőrinczy Huba tartott előadást Török Gyula két regényéből Ábrándtalanságtól az illúzióig címmel. Felkért hozzászóló Rónay György és Katona Béla volt. Az előadó A porban valamint A zöldköves gyűrű szembesítő értelmezése során — miként ezt kevésbé kifejtett formában már az ItK 1975. I. számában megtette — A porban nagyobb értékét hangsúlyozta. Érveit elsősorban arra alapozta, hogy a korábbi mű határozottabb bírálattal fordul a dzsentri s általában a magyar vidék elmaradottsága ellen, míg a másik az 1910-es évekhez már nem egészen illő ábrándot táplál e réteg munkán keresztül polgárrá nevelődése iránt. Felvonultatott emellett esztétikai, főként próza-poétikai szempontokat is. Szó esett A porban egyenletesebb szerkezetéről, szemben a másik mű elsietett, a jellemeket is hiteltelenné csavaró megoldásával. Mindkét alkotás szecessziós, mégpedig nemcsak stilisztikumát, hanem főhősét, annak világképét, értékrendjét (magány, művészet, haláltudat stb.) tekintve is. Azonban — a felolvasó szerint — Kender Pál története a modernebb, mivel kifejlettebb belső monológjaival jobban előkészíti századunk tudatregényét. A korreferensek egyaránt vitatták A porban elsőbbségét és a szecesszióra vonatkozó tételt. Rónay György rámutatott az első regény tézisességére, Kender Pálnak állandóan írói akarattal irányítottságára. Azonnal másként látjuk a két alkotás társadalmi programjának némileg elütő voltát — hangoztatta — ha cselekményük időpontjára ügyelünk. Őz Pál regényének nagyobb bizalma a dzsentrik életrevalóságában még az 1870-es évekre vonatkozik, világháború előtti csődjüket Török Gyula mélyen átérezte A porban tanúsága szerint. Csakugyan elhibázottak A zöldköves gyűrű zárófejezetei, ám jó kétharmada a legmagasabb írói mértékkel mérhető. (Később hasonlóképpen foglalt állást Katona Béla is.) Azt is hangoztatta Rónay: nem ismerjük kellőképpen a birtokos nemesség deklasszálódásának történetét, saját családi emlékei szerint Őz Pál tanácsosok a valóságban is éltek.