Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1978. 10/60. évfolyam
Műelemzés - Baróti Dezső: Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály 562–568. p.
Szemle 563 is sort kerít). A Debrecenben írott versek stílusának és verselésének már ekkor bonyolult világáról szintén sok olyat mond, amit mástól még nem hallottunk. Kutatásai egyik újdonság erejével ható eredményének Csokonai manierista vonásainak megmutatását tekinthetjük. E vonások jelenlétére előtte senki sem figyelt fel, s ez érthető is, hiszen a manierizmusnak sok rokonvonása van a rokokóval, sőt olyan felfogásokat is ismertünk, amelyek szerint a rokokó megszületésébe a manierizmus is belejátszott. Félő azonban, hogy Csokonai manierizmusának felismerése, Julow Viktor elemzéseinek mértéktartó módja ellenére, olyan érzést kelthet az olvasóban, hogy az ifjú debreceni poéta egy, akkortájt már a barokknál is avultabb irodalmi hagyomány konzervatív örököse volt, holott az olasz manieristák iránti érdeklődés épp az ennek az ellenkezőjét, azaz ízlésének frissességét, modernségét bizonyítja. A 18. század számos írója, közöttük egy Rousseau, egy Diderot vagy egy Goethe ugyanis a klasszicizmus racionalizmusánál életszerűbb, sőt szenvedélyesebb világot látott a korábbi évszázadok olasz költészetében és zenéjében. Nyilvánvaló, hogy Csokonai érdeklődése szintén ebben a divatban gyökerezik, amelytől egyébként nemcsak a manierista technika egyes elemeinek szuverén módon való alkalmazására kapott bátorítást, úgy látszik, verselésének dallamossá válása sem független az olasz költők tanulmányozásától. Arról is sok érdekes megfigyelést kapunk, hogy a manierista nyomok mellett már Debrecenben kialakulóban volt Csokonai stílusának az a sajátossága, amelyet Julow stílusszintézisnek nevez. Ez a stílusszintézis a szerinte manierizmus barokk, a rokokó, a felvilágosult klasszicizmus s a korai romantika és a népiesség elemeiből állt össze. Már ez a felsorolás megmutatja, hogy gazdag apparátussal nyúl a kérdéshez. Eredményei komoly hozzájárulást jelentenek Csokonai jobb megismeréséhez, emellett a magyar irodalomtörténetírás 18. századdal foglalkozó hazai specialistái által csaknem közmegegyezésszerűen használt stílustörténeti kategóriák további finomításához is. Csokonai stílustörténeti helyéről legalábbis a nálunk általában elfogadott kategóriákon belül aligha lehet majd lényegesen újat mondani. Ezt más szavakkal úgy fogalmazhatjuk meg, hogy mindaz, amit Julow Csokonai stílusszintéziséről mond, egyben a Csokonai stílusára vonatkozó eddigi ismeretek jó részének és meglehetősen nagy mértékben épp az ő idevonatkozó kutatásainak szintézise is. Az így kapott eredmények értékes voltát még akkor is hangsúlyoznunk lehet és még akkor is a Csokonai-kutatások jelentős állomásának kell tekintenünk, ha tudjuk azt, hogy ezek másfajta kiindulással és