Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1978. 10/60. évfolyam
Műelemzés - Baróti Dezső: Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály 562–568. p.
Szemle 1971-ben a Kortársban már megjelentette. Véleménye válaszra kötelezi irodalomtudományunkat, akár cáfolni kénytelen, akár állítását megerősíti. Takáts Gyula tanulmányaiból maradandó szemléleti értésnek véljük és reméljük a Berzsenyi hellenikáját értékelő mozzanatot, és azt a szívós törekvést, ami a Berzsenyi-filológiát ihletni, ösztönözni tudja. BÉCSY ÁGNES JULOW VIKTOR: CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (Nagy Magyar írók. Gondolat, 1975.) A kitűnő sorozat, amelynek keretében ez a rövid, mindössze 220 lapnyi kötet megjelent, célkitűzését tekintve népszerűsítő jellegű. Egy ilyen kötettől nem feltétlenül kell többet várnunk annál, mint ahogy jó ökonómiával és közérthető stílusban foglalja össze az irodalomtudomány eredményeit. Julow kellemes, sőt szépen gördülő stílusban megírt könyve, bár a szó legjobb értelmében vett népszerűsítés igényeinek is eleget tesz, sokkal többet ad ennél. Kötetében ugyanis jórészt saját kutatásait foglalta össze, mégpedig úgy, hogy a korábban megjelent tanulmányaiban elmondottakat számos új és figyelemre méltó megfigyeléssel dúsította meg. Fejtegetéseiből így végül egy markáns Csokonai-portré bontakozik ki. Első fejezetében a korabeli Debrecenről kapunk a cívisváros korábbi múltjára is visszatekintő szép esszét. Szerzője nem utolsósorban annak a bizonyítására szánta, hogy „tarthatatlan az a túlzottan sötét kép", amelyet kultúrhistóriánk Kazinczy és Kölcsey véleménye alapján a régi Debrecen művelődéséről adott. A kétségtelenül indokolt perújításra még akkor is komoly érdeklődéssel és okulással érdemes felfigyelnünk, ha ez, érzésünk szerint, az egyébként jól meglátott negatívumok némi meghalványításával történt. Leginkább mégis azt kell hangsúlyoznunk, hogy Julow Viktor, aki ma a régi Debrecen s véle a kollégium kultúrájának alighanem a legalaposabb ismerője, sok olyat látott meg az ifjú poétának és környezetének világából, amire a genius loci bonyolult árnyalataiban kevésbé jártas kutató aligha figyelt volna fel. A zsengék bemutatása során éppúgy újat tud mondani, mint a szabad szájúan pikáns A pendelbergai vár formája és megvételéről, a Békaegérharcról, az Istenek osztozásáról és természetesen a Konstantinápolyról vagy Az estvéről. Finom elemzései nemcsak a művek társadalmi-politikai összefüggéseire térnek ki (ezek során néhány korábbi véleménykorrigálásra