Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1981. 13/63. évfolyam
A Társaság munkájából - Wéber Antal: Kazinczy és Csokonai 747–753. p.
itar jar sa sag типка/аоо! munka megovidiusozná etc., ha Szilágyinak etc. etc. megszilágyizná." (KazLev. III. 260.). E sorokból kihangzik az az ízlésbeli eltérés is, amely Kazinczy és Csokonai felfogását kétségkívül megkülönbözteti. Előrebocsátható, hogy Csokonai költészetének egy jelentős rétegét, amelyben a helyi színezet, a sajátlagosan magyar miliő dominál, Kazinczy nem méltányolta, s ezt lényegében csak évtizedek múltán, Petőfiék nemzedéke fedezi fel és ismeri el saját előzményének. Ami a Dayka költészetére vonatkozó megítélést illeti, ebben Kazinczy és Csokonai véleménye korántsem állt távol egymástól, legalábbis a Dayka verseit beleéléssel s nagy szakszerűséggel elemző Kazinczyhoz írt Csokonai-levél erről tanúskodik: „Ez ám a poétai Nachtstück stb." (KazLev. III. 12.). Az a többlet, az az „ízlésbeli tarkaság", amelyről Horváth János szól Csokonaival kapcsolatosan, azt is jelenti, hogy szemben Dayka egynemű költészetével Csokonaié többrétegű. Azt a költői egyéniséget, amely egységbe foglalta a nem is ritkán divergáló elemeket, sem Kazinczy, sem más kortársa nem ismerte fel, s abban a konkrét irodalmi helyzetben egy ilyen felismerés nem is igen lett volna elvárható. Kazinczy Csokonairól alkotott véleményét erőteljesen befolyásolja az a körülmény, hogy lényegében csak a klasszicizáló, rokokó, érzelmes költemények egy része egyezett saját stíluseszményével, s még a költemények e csoportjában is irritálták a „nem választékos" köznyelvi-népnyelvi fordulatok. Csokonai különleges érdeme voltaképpen a Magyarországon akkor ható költői irányok összefoglalása a felvilágosult gondolatiságtól a patriarchális szórakoztató költészetig, a stilizált rokokó kecsességtől a vaskos diákversek nem éppen szalonba illő hangneméig. Ez az összefoglaló teljesítmény azonban jórészt a körülmények nyomása alatt született meg, az óhajtott vagy vélt megrendelőhöz való alkalmazkodás körülményei közepette, az alkalomszerűség jegyében. Csokonai hányatott életsorsától, de talán egyéniségétől is idegen (bármennyire tervezgette is műveit) az egyenletes építkezés, erre már csak szociális helyzete sem adott volna lehetőséget. Tehát lényegében a klasszikus költői „életvitel" hiánya az, amit Kazinczy kifogásol. Erre több levélben is céloz. Budai Ézsaiásnak írja például 1805 márciusában: „Züge von Genieaber wenig Correction! mindig ezt kiáltoztam én Csokonainak, és azt hogy sok verselését . .. égetné meg." (KazLev. III. 309.) Nem kevésbé tanulságosak a Kozma Gergelyhez írott levele sorai: „Kis Imre Úr, Csokonainak szoros barátja, mihelytt Csokonayt sírba tettük, azonnal ment Váradra, Lilláját nyomtattatni. Ez hadd legyen így! A Kis Imre kiadása híven előadja, mit csinált Csokonay, az enyém azt fogja