Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1981. 13/63. évfolyam
Műelemzés - Kovács Ilona: Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Színművek 1–2. Sajtó alá rend., jegyz. Pukánszkyné Kádár Jolán 821–826. p.
Szemle csokonai vitéz mihály összes művei SZÍNMŰVEK 1. (1793-1794) SZÍNMŰVEK 2. (1795-1799)* Meglepő ugyan, de még a kritikai kiadás is szubjektív műfaj. A Csokonai-drámák kritikai összkiadásából akkor is kiolvashatnánk, hogy a sajtó alá rendező Pukánszkyné Kádár Jolán elsősorban színháztörténész, ha ezt egyébként nem tudnánk. A két kötet apparátusának kiemelkedően legjobb részei a színháztörténeti összefoglalók és a rövidre fogott elemzések, amelyek példamutató tömörséggel, mégis teljességre törekedve mutatják be az egyes darabokat, sok figyelmet szentelve előadásaik történetének. Csokonainál szoros összefüggés mutatható ki a színművek jellege és szövegük hagyományozása között, mivel darabjai két végletet képviselnek: vagy könyvdrámák, amelyeknek még drámai jellege is vitatott, vagy rögtönzésszerű, vérbeli színpadi művek, amelyek jellegüknél fogva nem annyira nyomtatásban éltek tovább, hanem szövegpéldányokban, a szereplők által készített másolatokban maradtak fenn. Az első típusra jó példa a Tempefői (Améla Tempefői) és a Cultura, a másodikra a Karnyóné (Az özvegy Karnyóné 's a két Szeleburdiak), míg a két típus egyszerre jelenik meg ugyan a Gionban, de semmiféle egységet nem alkot. Érthető módon a szövegminőség főleg az előbbieknél fontos, az alkalomra - és gyakran a konkrét szereplők testére szabott - „rögtönzések" viszont izgalmasabbak színházi szempontból. A kritikai kiadás elsősorban a második kategóriába tartozó daraboknál szolgál komoly újdonságokkal, filológiailag is kitűnően hasznosítva az elhangzott előadások emlékét őrző másolatokat. A határesetnek tekinthető Gerson esetében pl. Pukánszkyné tisztázza először a fennmaradt szövegforrások viszonyát, s ad az eddigieknél teljesebb szöveget (az ún. „Kováts-féle kézirat", MTAK. 670 alapján). A címet is megtisztítja a bevett formájában biztosan nem Csokonaitól származó „du Malheureux" kiegészítéstől, amely nyelvi képtelenség is ráadásul. Ugyanilyen úttörő munkát végez a Karnyóné címe, szövege és szövegforrásai esetében. Itt is hemzseg az élőszóból táplálkozó, szerepélményeket is megörökítő szöveghagyomány a hibáktól, hamis archaizálásoktól, s jelentős előrelépés a hitelt érdemlő nyolc másolat rendkívül *Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Pukánszkyné Kádár Jolán. Akadémiai Kiadó, 1978. (379 + 379. o.) .*. i