Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1982. 14/64. évfolyam
Tanulmányok - Emery George[?]: Radnóti Miklós Ignotus-vonatkozásairól 1–19. p.
2 Emery George ben, amit Babits kifogásolt bennuk."4 És: „Az 1933. június [sic!] 13-ról keltezett Számadás az alkalmi versek határán jár: látogatásra invitálja Ignotust, akit a Lábadozó szélről írt meleg hangú kritikája után különösképp szívébe zárt."5 Baróti értékes adalékai és rövid verselemzése nyomán Radnóti Miklós Ignotus-kapcsolatát szeretném itt kissé közelebbről vizsgálni, a 20. századi magyar irodalomtörténet világának ezt a jóllehet „apró rebbenését" (hogy Radnóti Eső esik, Fölszárad. . . című verse szavával éljek) amely, szerény méretei ellenére szintén hozzájárulhat Radnóti kiforrott művészetének helyes interpretálásához. A szóban forgó két dokumentum rövid kiterjedése talán megengedi, hogy Ignotus kritikáját részben, Radnóti versét pedig teljes egészében bemutassuk. Ignotus Utóirat cím alatt közzétett kritikájában a következőképpen nyilatkozik: Radnóti „válasza" erre így hangzik: Számadás Ignotusnak Bőven lesz szilva nékik az idén, a pöttyenti asszonyom s meleg gyerekszáján fürge gonddal az idegen fára fölnéz. „Múlt vasárnap a Magyar Hírlap szeretettel emlékezett meg a fiatal Radnóti Miklós Lábadozó szél című verseskönyvéről, s a sok jó közt, mit méltán nem sajnál tőle, az is igaz, hogy Radnóti egészen a maga lábán jár s nem Ady-utánzó. Ami azonban nem azt jelenti, hogy ne látszanék meg rajta, hogy Ady járt előtte. Nem utánozza, hanem tanult tőle - megtanulta tőle a megtanulhatatlant, azt, hogy a költő ott kezdődik, ahol saját nyelve van."64 Baróti: i. m. 336. sp. 367.Szövegünket kötetben megjelent új nyomat után idézzük: Ignotus Válogatott írásai. Szerk. Komlós Aladár. Bp., 1969. 273-274.