Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1985. 17/67. évfolyam
Filológia - Rimócziné Hamar Márta: Arany János exegi monumentumainak horatiusi vonatkozásai 967–972. p.
967 Filológia ARANY JÁNOS EXEGI MONUMENTUMAINAK HORATIUSI VONATKOZÁSAI Horatius híres versének, az Exegi monumentum aere perenniust (III. 30) kezdetűnek sokszor idézett szavai — non omnis moriar, multaque pars mei vitabit Libitinam2 — olvastán vagy hallatán Arany János Leteszem a lantot3 c. versének sorai szólalnak meg bennünk: Nem az vagyok, ki voltam egykor. Belőlem a jobb rész kihalt. Bár a sorok teljesen ellentétes értelműek, a horatiusi eredet mégis nyilvánvalónak látszik. Ezt a feltevést erősítik az egész versből kiolvasható rokon, de mégis ellentétes vonatkozások. A versek összehasonlítása előtt röviden a történelmi helyzetekről, melyekben a versek létrejöttek, Horatius i.e. 23 körül írta záróódását. Az actiumi győzelem utáni évtized ez, amikor a polgárháborúkban kifáradt római néppel együtt Horatius is várja az áhított békét, amely a költői nagyság, örök hírnév támogatója. Horatius ekkor 42 éves. Arany János tíz évvel fiatalabb, az áhított béke helyett elbukott szabadságharc, elveszített legjobb barát, gyász. Ő is befejezettnek tekintheti életművét, mint Horatius, ez a befejezettség azonban más, ellenkező előjelű. „Életművének egészéből, valóban úgy tetszik, hiányzik az az egyértelmű teljesség és folytonosság, ami olyan jellemző Petőfi vagy Ady, vagy akár Babits Mihály és Móricz Zsigmond életművére. Elsorvadt benne a kockázatot mindenáron vállaló merészség, a küldetés megszállottsága vagy a céltudat, mely szerepet formál és pályát épít." — írja Keresztury Dezső. Elgondolkozván a fenti sorokon, felmerül bennünk: milyen teljesség hiányzik, milyen kockázatot nem vállalt Arany most és a későbbi évtizedekben; mit vállalt egyik-másik a felsorolt írók, költők közül, és mit vállaltak, kockáztattak azok, akik kimaradtak a felsorol t Valamennyi magyar fordítást a Corvina kétnyelvű Horatius kiadásából (1961.) vettem. — Áll ércnél maradóbb müvem. (Devecseri G. ford.) — Ércnél is maradóbb művet emeltem én. (Szabó L. ford.) — „Meg nem halhatok én teljesen: elkerül / téged, síri folyó, jobb felem . . ." (Devecseri G. ford.) — „Jobb részem nem enyész, szellemem él tovább . . ." (Szabó L. ford.) — Meg nem halhatok én. Azt, ami bennem a jobb, / sír se födheti már . . . (Kosztolányi D. ford.) 3 Az Arany-verseket Arany János összes költeményei I—II. (Bp. 1967.) kötetéből idézem. 4 Keresztury Dezső: így élt Arany János. Bp. 1974. 11.