Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1989. 20/70. évfolyam
Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Paulay Ede és a magyar dráma 38–62. p.
Paulay Eck? és a magyar dráma 39 vagy drámaszöveg gondozására fordítjuk, hanem — az eddigi eredmények birtokában — magát a módszert vizsgáljuk, újabb források bevonásával, arra az időszakra összpontosítva (1878—1894), amikor az — Paulay nemzeti színházi igazgatásának másfél évtizedében — teljes egészében kibontakozott és érvényesült. Ebben a vizsgálódásban nem segítenek nagy elvi cikkek, nyilatkozatok. Paulay sem világképét, sem színházeszményét nem tárta látványosan a nyilvánosság elé. Még tanulmányméretű cikkei, előadásai, székfoglalói a Petőfi és a Kisfaludy Társaságban sem mások, mint műsorpolitikájának és dramaturgiai tevékenységének tényszerű ismertetései, indokolásai.3 Paulayt Mályuszné Császár Edit találóan nevezte „polgárnak, magasba ívelő pályán".4 A reformkor színházalapító nemzedékének őszinte liberalizmusát Egressy Gábor és főként Szigligeti Ede közvetítette számára, utóbbi emlékező írásaival is. A tehetség érvényesülésének és segítésének demokratizmusát saját pályája tapasztalataiból is általánosíthatta — ugyanez segítette társulatépítő és színészpedagógusi munkájában. A saját erejéből érvényesülő polgári művész öntudatával mondhatta intendásának 1886-ban: „De hát a báró úr azt hiszi, hogy mindenben az intendáns véleményének kell az 146.; Cenner Mihály: Az arany ember dramatizálásának színháztörténete. ” Az élő Jókai. Szerk. Kerényi Ferenc és Nagy Miklós. Bp. 1981. 126-43. 3 Csongor és Tünde. Fővárosi Lapok 1879. nov. 30.; Az ember tragédiája a színpadon. FL 1883. szept. 20.; Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta. A Kisfaludy Társaság évkönyvei, Új folyam 19. Bp. 1885. 322-51. 4 Színháztudományi Szemle 12. Bp. 1983. 5—30. Az idézett című tanulmány Paulay 1852 és 1878 közötti pályáját tekinti át. A másik, gyakrabban járt pálya, a család és a kapcsolatok támogatta át Rákosi Jenőé, vö. Emlékezések. Ill. Bp. 1927.