Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1991. 22/72. évfolyam
Figyelő - Tarnai Andor: Tolnai Gábor, 1910–1990 635–636. p.
636 Emlékezés akkor is, amikor Radnótival foglalkozott, Rákócziról, Berzsenyiről, Horváth Jánosról „monologizált", vagy fiktív levelet írt Halász Gábornak a rég elhunyt barát 75. születésnapja alkalmából. Hogy az író és a tudós mit tett a magyar irodalom külföldi elismertetéséért mint kongresszusi elnök és előadó vagy idegen nyelvű cikkek szerzője, most még felmérni sem lehet; felbecsülhetetlen az az érdem is, amit az Acta Litteraria szerkesztőjeként szerzett: annyi bizonyos csupán, hogy például az éppen most megjelent Radnóti-bibliográfiában magyarul és nem magyarul publikált cikkeivel ő a listavezető. Egyik szellemes, csípős mondásairól híres, Baumgarten-díjas barátja, nemzedékének kiemelkedő alakja mondta egyszer, hogy esszét az tud írni, aki a tudóstól megkívántnál sokkal jobban ismeri témáját, és már csak azt fogalmazza meg, amit a leglényegesebbnek tart. Érvényes ez Tolnai Gáborra is. Munkái azáltal hatottak, azáltal váltak szakmailag is megbízható művekké, hogy a szerző mindent tudott, és tudását személyiségének hitelességével erősítette meg. Az élménnyé formálódott történelmet fejezte ki, és „oly sok balszerencse" közt, a „zord idő" oly sok mindent próbára tevő viszontagságai közepette azt mondta el, amit érvényesnek, lelke mélyén örökérvényűnek tartott. A nemes szándék és az ebből fakadt életmű az, ami megőrzi emlékét a tudományosság és az irodalom világában. TARNAI ANDOR A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat igazgatója A nyomdai munkálatokat az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat végezte Felelős vezető: Zöld Ferenc igazgató Budapest, 1991. — Nyomdai táskaszám: 19700 Felelős szerkesztő: Ratzky Rita Műszaki szerkesztő: Sándor István Megjelent: 10 (A/5 ív) terjedelemben HU ISSN 0324-4970 A kézirat a nyomdába érkezett: 1989. november 30. 98