Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1992. 23/73. évfolyam
Filológia - Szilágyi Ferenc: A Csokonai-kiadó „Kelemföldy”, azaz: Kecskeméthy Csapó Dániel 328–344. p.
Filológia 336 Kecskeméthy Csapó Dániel másik ismert tevékenysége a Magyar Tudós Társaság által kiadott Magyar Tájszótárban való közreműködése. A szótár maga 1838-ban jelent meg, de nyersanyaga már korábban együtt volt. Döbrentei Gábor által írt előszava 1835. június 22-én kelt. Ez az előszó említi, hogy a „kecskeméti és Tolna vármegyei" szavakat Kecskeméthy Csapó Dániel gyűjtötte és dolgozta föl, s ugyancsak ő rendezte szótárrá Nády József szegedi és Gyarmathi Sámuel székely tájszókat tartalmazó műveit. De nemcsak ennyi volt a szerepe a szótár létrejöttében: ő volt az egész munka szóanyagának letisztázója, írnoka: „az egész szótár szerkesztése s összeírása Kecskeméthy Csapó Dániel írnokra volt bízva, amint erről maga panaszkodik" — írja Szűcs József.27 Egy ilyen panaszát mi is idézzük — már csak azért is, mivel belőle a református értelmiségi egy rétegének helyzetére is fény derül, a nemzet névtelen napszámosainak egyikére, akiknek áldozatos munkája nélkül az oly fontos nemzeti érdekű munkák mint az akadémiai tájszótár vagy a népköltési gyűjtemény sem készülhettek volna el: ,,a Mathem. Műszótárt fodozgatni, a'philosophiait pedig egészen, úgy mint van, majd egy egész évi, többnyire csak éjszakai fáradsággal írni, szerkeztetni 's korrigálni nékem vala szerencsém, jutalmáért pedig másik évig várakoznom 's akkor is azt mástól kelle fölkéregetnem: majd a' Tájszótár' egybeírására 's összeszerkeztésére — (mi hogy a' Nyelvtudomány osztályát illeti, az által is el van ismerve, hogy az összeszedett 's fölcsirizett szavak azon osztály helybeli első tagjának adatnak ki általolvasásra) — a' múltodik Nagygyűlés alatt szabandó díj' reményével T. Döbrentei Gábor előbbi Titoknok úr által reá vétettem, 's annak nem sikerülése vagy nem sikerülhetése után pedig az már kötelességül akar létetni. Így tehát én nem csak írnok és corrector, de még Műszótárok írója és szerkeztője is volnék, 's ez utóbbi minden rangos díj nélkül (Szerkesztőnek T. Döbrentei Úr neveztetvén); holott már a' két elsőbbet sem győzöm, leginkább azért, mert utána nem élhetek, és hogy élhessek, mind e' mellett még más egyebet is kelletik végeznem, a' mire szintúgy időt kell fordítanom; ha pedig minden időmet az Academiának szentelem, úgy a' mostani 200 for. évdíj mel- 2' Lásd Szűcs József: A magyar népnyelvkutatás története. Bp. 1936. 30-31.