Kabdebó Lóránt szerk.: Irodalomtörténet, 1995. 26/76. évfolyam
Tanulmányok - Nagy Miklós: Mit üzent Kossuth Lajos? Jókai és Móricz művei Kossuth Lajosról 348–356. p.
MIT ÜZENT KOSSUTH LAJOS? talna, hogy már semmi sem szent: lesz választójoga a felszabadított jobbágynak, bármily csekély is a földbirtoka. Az ősmaradi nemes úr ekkor kér szót: „Vezérszónokuk [ti. a szabadelvűeké] indítványozza a negyedrésztelket szavazatjog alapjául. A párthívek hüledeznek, senki sincs, aki ellent mondjon, Kossuth teszi az indítványt! - No, ha senki sem szól, hát majd megteszi Tamssy Decebál." Nehezen megfejthető rejtvényt ad fel írónk a kutatásnak Bolivár című 1857-ben közzétett elbeszélésében." Nem annyira a dél-amerikai hős sorsát jeleníti meg, inkább a szabadságharcok egyik állandóan visszatérő súlyos kérdését emeli ki: Jogosult megoldás-e a diktatúra vagy a királyság bevezetéséhez folyamodni, azért, hogy elkerüljék a forradalmakat gyakran fenyegető anarchiát? A főalak a nép bizalmából a cselekmény folyamán mindkét méltóságot elnyeri. Ámde nemcsak az elvont szabadságeszme hívei lázonganak ellene, hanem azok is, „akiknek zagyva kiváltságait a code Bolivienne" eltörölte, hogy egyenlőséget teremtsen. „Simon Bolivár letette az uralkodói hatalmat [...], s elhagyta hazáját, amely hálátlanul üldöző, mint szokták mindenütt az apró emberek a nagy lelkeket" - hangzik a szöveg utolsó előtti mondata. Kire gondolhatott a szerző? Kossuth meg Görgey egy ideig csakugyan teljhatalommal rendelkeztek, azonban életútjuk nehezen párhuzamosítható a regényesített Libertadoréval. A kormányzót nem belső ellenzéke üldözte el, másfelől a magyar hadvezér nem vezetett be a társadalmat átalakító új törvényeket. (A külső ellenség végső győzelméről Bolivar esetében természetesen nem beszélhetünk.) Mégis több érv hozható fel a Bolivár-Görgey hasonlóság mellett. Mindkettő ragyogó katonai tehetség, félelmet nem ismerő harcos, hosszú ideig mégsem tudja engedelmességre szoktatni önfejű, hiú tábornokait. Görgey féktelen hatalomvágyát a radikálisok egy része, sőt Kossuth és Szemere is éppúgy hangoztatta, mint a „beszély" columbiai, venezuelai túlzói. Sőt az utóbbiak Jókai szerint - s itt a legfontosabb egyezés -nyíltan árulónak kiáltották ki a szabadsághőst. Mindebből az következik, hogy a Bolivár 1848-49 Kossuthtól is megrágalmazott, gyűlölettel emlegetett hadvezérének védelmét szolgálta a maga idejében. A cenzúra miatt kényes témák spanyol vagy latin-amerikai környezetbe áthelyezésével Jókai egyébként is gyakran élt ekkoriban. Védte Görgeyt, azonban még burkoltan sem támadta annak nagy ellenfelét. A Bolivárral szembenállók ugyanis semmilyen hasonlóságot sem mutatnak Kosuthtal. Éppen ellenkezőleg, valamennyire párhuzamot vonhatunk a Libertador és a kormányzó között, hiszen „nagy lelkek" mindketten, bátor hívei a politikai egyenlőségnek, megsemmisítői a „zagyva kiváltságokénak. 349