Kabdebó Lóránt szerk.: Irodalomtörténet, 1997. 28/78. évfolyam

Tanulmányok - Fenyő István: A centralista csoportosulás kezdetei 63–85. p.

A CENTRALISTA CSOPORTOSULÁS KEZDETEI segítőtársai hiába követtek el mindent azért, hogy minél több magyar festő műveit vonják be a tárlatba - akkor még egy teremre valót sem tudtak kiállítani. A túlzó nacionalista felfogás azonban továbbra is kísérte a Pesti Műegylet munkáját. Megnyilvánult ez a kortársak, majd az utókor igazságtalan értékelé­sében, amely a külföldiekkel való egyenlő verseny miatt az egylet tevékenységét hazafiatlannak ítélte. Henszlmann Imre, a kor jelentős művészettörténésze és kritikusa Párhuzam az ó és újkor művészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországon (Pesten, 1841) című kiváló könyvét például olyan előszóval látta el, melyben közvetve, megnevezés nélkül, de elfogultan reagált az előző évi kiállítás idegen művészekkel kapcsolatos toleranciájára. Henszlmann azt tartotta volna üdvösnek, ha a nemzetek sajátságaikat csupán önmagukból igyekeznek kifejleszteni. Ebből kiindulva az igazi művészet életre hívójaként egyedül a nemzetiséget jelöli meg, azon kívül nem érzékel a hazai művészet számára lehetőséget, „...nemzetiség volt mindenkor - hirdeti Henszl­mann - a leggazdagabb kútfő, melyből minden nagy, minden jó, igaz és művészi eredetű... Ha tehát mi is a művészetekben nagyokká válni akarunk, szükséges leend, hogy először is valódi magyarokká válni tanuljunk." Megnyilatkozása intő előjele volt a centralisták eszméit kísérő értetlenségnek, egyoldalúságnak. Ők ekkor már visszavonultak az egyesületben való tevékenységtől. 1840 nya­rán Trefortot az elnöki székben Fáy András váltotta fel. Visszahúzódásuk nem elkedvetlenedésből fakadt - ez idő tájt Eötvösék már el voltak foglalva új fo­lyóiratuk szerkesztői munkáival, nagy jelentőségű tanulmányaik írásával, nem utolsósorban pedig az 1839/40. évi országgyűlésen és más közéleti teendőkben való részvétellel. Elvbaráti egységük a Pesti Műegyletnek köszönhetően is meg­szilárdult, s új folyóiratuk, a Budapesti Szemle már a nevében is képviseli majd azt a közönség-hátteret, amelyre ők a fővárosi értelmiség megszervezésével tár­sadalompolitikai törekvéseikben jórészt számítani fognak.­ ­ Eötvös József - Szalay Lászlónak, 1836. május . EÖTVÖS József, Levelek, Bp., 1976, 102. 2 GYULAI Pál, Lukács Móric életrajza , LU­KÁCS Móric, Munkái, Bp., 1894,1. k., VIII. TRE­FORT Ágoston, Lukács Móric - Uő, Újabb emlék­beszédek és tanulmányok, Bp., 1887, 1-24. TREFORT Ágoston, Önéletleírása, ford. BARSI Já­nos, Sátoraljaújhely, 1991, 36. 3 Uo. 37. 4 Uo., 24-25. 5 Uo., 11. 6 FÉNYES Elek, Magyar Országnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak... stb., Pest, 1837, III. o., 246-247; MAGDA Pál, Magyar országnak és a ha­tár­őrző katonaság vidékinek leg­újabb statistikai és geográphiai leírása, Pest, 1819,404.05; HUNFAL­VI János, Iparstatistikai adatok Eperjes sz. kir. vá­rosáról, Hetilap, 1845, 3. sz., IV. 8., 42-43. h.; POTEMKIN Ödön, Sáros vármegye leírása, Pest, 1863, 17; VÖRÖSS Sándor, Képek az eperjesi ma­gyar színészet múltjából, Eperjesi Lapok, 1908,10-13 sz., III. 8-29; GÖMÖRY János, Eperjes , Tát­ra-almanach, Bratislava, 1938, 137-188; DIVALD Kornél, Eperjes templomai, Bp., 1904; FENYŐ Ist­ván, Haza és tudomány, Bp., 1969, 130-133. 7 PULSZKY Ferenc, Életem és korom, Bp., 1958, I. 2., 120. 8 Trefort Ágoston - Szalay Lászlónak, Ho­monna, 1839. VII. 24., OSZK Levelestár. 9 TREFORT, Önéletleírása, 21-22. 83

Next