Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 2000. 31/81. évfolyam
Tanulmányok - Jászberényi József: „A Sz: SOPHIA’ Templomában látom én felszentelve Nagysádat>”. Csokonai Vitéz Mihály és a szabadkőmívesség kapcsolatairól 201–209. p.
„ A SZ SOPHIA TEMPLOMÁBAN LÁTOM ÉN FELSZENTELVE NAGYLÁDAT.. szólhetett Csokonainak a mozgalomról, s talán lehetséges az is, hogy Csokonai ismerte az akác szabadkőműves-jelentését. Igazán valószínűsítő erejűnek az öt érv közül a negyedik sem látszik. Természetesen nem elsősorban azért, mert Szilágyi Ferenc pontatlanul fogalmaz, amikor azt írja, hogy Csokonai fordította volna le a darabot magyarra, hiszen azt valójában egy Csokonai felügyelte csoport tette meg, hanem azért, mert semmivel sem bizonyítja, hogy a fordításkor ismerte volna a mű szabadkőműves jellegét. Könnyen lehetséges, hogy erre csak később jött rá, akár a Horváthtal való századvégi találkozásakor, s ekkor még a híres darabot annak kétségtelenül nagy nemzetközi sikere és a fellendült magyar színjátszás számára ültette át kollégiumi diákjaival magyarra.10 Szilágyi érveit összegezve elmondható: öt olyan állítást fogalmazott meg tanulmányaiban, amelyek még egymást erősítve sem teszik valószínűvé, inkább csak feltehetővé, hogy Csokonai ismerte a mozgalmat, s csak elképzelhetővé teszik azt, hogy tagja is volt valamelyik csoportnak. Dolgozatom további részében az újabb adalékokat említem meg, az időrendet követve. 1792. október 30-án Horváth Ádám egy erősen retorizált és patetikus válaszlevelet írt Csokonai bemutatkozó küldeményére, gyakorlatilag elindítván kettejük levelezését. A szövegben a 30-34. sor között a következő rész szerepel: Megmaradtak a tsendesen zúgó patak-tsergések, A' mellyek még Ariónnak elég serkentgetések: Hogy el-vétvve kettőztesse lantjával énekeit, 'S viszonozza az Erato kedves enyelgéseit; - A vers szövegének egészét tekintve e négy sor olvasható úgy, hogy a lírai én azonosítja magát Ariónnal. Ez azért fontos, mert megtehetjük, hogy ezt a hangot kapcsolatba hozzuk az életrajzokból, levelekből, visszaemlékezésekből általunk megkonstruált szerzővel, s ennek következtében azt mondjuk, hogy Horváth itt egy „csapdát" állít Csokonainak: kíváncsi arra, hogy miként reagál az óvatos önfelfedésre új barátja. Ha Csokonai elgondolkodik az utaláson, óhatatlanul meg kell, hogy kérdezze: miért Ariónnal azonosítja magát a beszélő? Jó esetben már a kérdésből kiderülhet Csokonainak a szabadkőművességhez való viszonya, de kevéssé szerencsés esetben is egy ügyes válasszal a mozgalomra lehet terelni a „beszélgetést". Amennyiben a címzett nem kérdez rá a név eredetére, úgy Horváth újabb próbára van kárhoztatva, viszont nem fedte fel magát egy esetleges „profán"12 előtt. Csokonai válaszát sajnos nem ismerjük, ugyanis a legközelebbi fennmaradt levél,13 a már Szilágyi által is idézett, ismét Horváth munkája 1793 októberében íródott. A debreceni költő viszontlevelének ismerete nélkül elkép- 203