Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 2001. 32/82. évfolyam
Tanulmányok - Merényi Annamária: Ungvárnémeti Niza-kötete fejlődéstörténeti és kompozíciós-imitációs szempontból 42–56. p.
UNGVÁRNÉMETI NÍZ/I-KÖTETE mániához. Egyrészt ugyanis illegális módon is becsempészhették a művet, másrészt a Csokonai-költemények énekelt változata generációkon keresztül ismert volt a tanintézményben. A fentiek ellenére is kifejezetten tagadja Ungvárnémeti, hogy olvasott volna valaha anyanyelvű könyveket: „Nekem elől a' latán, majd hat esztendővel ez előtt a' görög, hárommal pedig a' német nyelv annyira elfoglalta minden Figyelmemet, szorgalmamat, hogy a' magyar könyvekre miattok, még csak nem is ügyelhettem".14 miként rövid idővel e közlés előtt időmértékes költeményeit tartalmazó kéziratcsomójának elküldésekor - melyek az utóbb megformálódott magyar és görög nyelvű kötetek alapanyagát képezték - szégyenkezve vallja be levelezőtársának a következőket: „Sajnálom, hogy még semmi magyar darabommal nem kedveskedhetem."15 Saját korábbi pályaszakaszának tudatos elutasítása két tényező okán történhetett: egyrészt jól felismerte, hogy Széphalomhoz való csatlakozását zsengéi akadályozhatják, másrészt viszont felvethető egy olyan magyarázat is, amely szerint korai verseit nem tartotta életműve szerves egységének. Csokonai kádenciás verseinek követése a később kirobbanó Terhes-Ungvárnémeti-polémia felől visszatekintve még differenciáltabbá teszi a kérdést, ugyanis e durva hangú és személyeskedést sem nélkülöző vitának az egyik alaptézise a sztoicizmus helyzetének feltérképezése mellett éppen a rímes és/vagy metrumos költés megítélésére vonatkozik.16 A református lelkész és Tóth László irodalmi összecsapása az egyik részről a Tükröcske egy ficzkó-poéta számára és az Újra amalgámozott üvegtáblácska című pamfletekben olvasható, Ungvárnémeti viszontválaszai pedig a magyar nyelvű könyv glosszáiban és a bilingvis kötet éles hangú záró megjegyzéseiben szerepelnek. Terhes kíméletlen vádpontokat sorakoztat fel Ungvárnémeti grammaticusi hajlamához („izzad Múzsája") kapcsolódóan, vagyis lényegében Kazinczy első tanítványi nemzedékéhez hasonlóan e lírában az érzések tanult jellegét és a technikai ügyesség kizárólagosságát emeli ki.17 A Tükröcske szerzője a mértékes és kádenciás költési rendszerek összevetését követően az utóbbi formát preferálja. Magyar nyelvben, a' Cadentziátlan Vers csak fél gyönyörűséget szerez, 's tökéletlen szép, és csak akkor gyönyörködhet benne testestől lelkestől az ember, mikor az értelem felfogván a' magas gondolatot, egyszersmind a' szem előtt elvillámlik, a' fülnek pedig szépen muzsikál a' Cadentzia.18 Mindezekkel szemben Ungvárnémeti Tóth László az 1816-os magyar nyelvű nyomtatvány egyik glosszájában a mértékes költést helyezi magasabbra, s nem elhanyagolható szempont, hogy a tétel legteljesebb kifejtése éppen abban az értelmezői funkciót is betöltő magyarázatban jelenik meg, amely a szerző egyetlen későbbi hivatkozása pályakezdő könyvével kapcsolatosan. 45