Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Orosz Beáta: Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése 55–81. p.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ANAKREÓNI DALOK CÍMŰ KÖTETE... kémről, rózsát hintenek sírhalmomra, 's lengő piros pántlikákat kötöznek bemohodzott fejfámra." Háfiz „árnyékához" hasonlóan, a természetben feloldódva köszöni ő majd meg ezt: „Akkor óh Szerelem! Te ki leszállhatsz a' koporsó völgyébe is, éleszd meg ha tsak addig is az én hamvaimat, míg ezt nekik megköszönhetem, vagy ha az nem lehet, hadd intsék meg síromnak hantjairól a' bókoló gyöngyvirágok, 's az integető boglárkák, hogy ők köszönik a' Szépeknek jó szívűségeket, kedvellik az érzékeny Szép Nemet, mert az én szívemből tápláltatnak az ő gyökereik, az én tsontomból kiaszott vér kereng apró zsövetskéikbe."80 3. A Jegyzések és Értekezések... legfontosabb forrásai, a lábjegyzetekben említett elméleti és szépirodalmi művek A hivatkozásokban említett szerzők és művek teljes számbavétele itt lehetetlen, hiszen Csokonai közel hetven szerzőt említ, s egy-egy szerzőtől néha több művet is. Ez utóbbiak között van néhány olyan, amelyre csak közvetve, más munkák alapján hivatkozik, a fölsorolt munkák legnagyobb részét azonban jól ismerte, használta. A források között vannak olyan - főként népszerű esztétikai - művek, amelyekre különösen gyakran utal. Legtöbbször Sulzerre, akinek négykötetes munkája (Allgemeine Theorie der schönen Künste in einzelnen, nach alphabetischer Ordnung der Kunstwörter auf einander folgenden Artikeln abgehandelt) külön szócikkekben tárgyalja a poétikai fogalmakat, végigkísérve kialakulásukat, történetüket. A mű évtizedekig nagy hatással volt a kortárs irodalomra.81 Csokonai az 1786-87-es lipcsei kiadást - saját kérésére - Kazinczytól kapta ajándékba.82 A másik fontos forrás Johann Joachim Eschenburg költészettani munkája (Entwurf einer Theorie und Litteratur der schönen Wissenschaften), amely a hozzátartozó szöveggyűjteménnyel együtt (Beispiel-Sammlung zur Entwurf einer Theorie und Litteratur der schönen Wissenschaften. 1-8. Berlin und Stettin, 1788-1795) a felvilágosodás korában szintén fontos kézikönyv volt. A költő Kazinczytól az „új Edition Eschenburg"-ot (Stuttgart 1789) próbálta megszerezni, de sikertelenül.83 A korábbi századok elméleti munkái közül többször említi Julius Caesar Scaliger Poetices libri Septem (Lyon 1561) című művét, a költészetről alkotott eszmék egyik legteljesebb XVI. századi rendszerezését, valamint Daniel Georg Morhof, német költő, kritikus kétkötetes könyvét (Polyhistor, Literarius, Philosophicus et Practicus, Lubeckae 1732), amely átfogó képet adott korának minden tudományágáról. Az elméleti bevezetéshez nem, de a magyarázatokhoz használta Csokonai - gyakran anélkül, hogy ezt jelezte volna - a francia Pierre Bayle népszerű munkáját (Dictionnaire historique et critique, par Mr. Pierre Bayle. Cinquième edition, revue, corrigée, et augmentée. Avecla vie de l'Auteur, par Mr. des Maizeaux. 69