Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Orosz Beáta: Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése 55–81. p.
OROSZ BEÁTA Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése „Adnák az Egek, és tennék meg a' kedvező Múzsák, hogy [...] azt mondanák Polgártársaim, tudós Hazámfiai, 's az utánnunk születendők In tenui laborat non tenuis gloria / Numina laeva sinunt, auditque vocatus Apollo." Ezzel a reménnyel indította útjának Csokonai anakreóni dalainak vékonyka kötetét, Vergilius nyomán csekélységnek nevezve munkáját, mégis remélve, hogy megőrzi nevét az utókornak, dicsőséget szerez emlékének. A gyűjtemény kiadásának munkálatai már 1801-ben elkezdődtek,a megjelenését azonban - bármennyire siettette a munkát - „ a" sok kedvetlen környülállások" miatt a költő nem érhette meg. Tizennyolc anakreontikonját két mesterének, Kazinczynak és Földinek ajánlotta, akik nélkül - mint írja - nem lett volna „tűrhető Poéta", mert ifjú tehetségének és addig szerzett tudásának „az oskolai korlátok közzül való kivezérléséért, a régi jó ízlésnek az újjabbakkal való egybekötéséért" nekik tartozik. Elődeinek, példaképeinek megnevezésével kijelölte azt az új ízlésbeli irányt, amelyet dalaival követni szándékozott, s amelynek követői közé önmagát is számította. E költemények részei egy sajátos verscsoportnak, mely a XVIII. század végi magyar irodalomban új költői tájékozódás következtében, a német költészet közvetítésével jött létre. Csokonai kötetével szorosan illeszkedik abba a hagyományba, amelyet a felvilágosodás korának magyar irodalmában az anakreóni dalköltészet teremtett, ugyanakkor Anakreónhoz fűződő sajátos viszonya, költeményeinek művészi megformálása, kötetének sajátos megszerkesztése által ki is emelkedik belőle, így összegzőjévé, betetőzőjévé válik ennek a műfajnak. Irodalomtörténetileg azonban más érdekessége is van a munkának. A végén olvasható egy töredékes értekezés, amelyet eredetileg csupán „kiegészítésként" a gyűjtemény élére szánt a költő, „mind azért hogy a' Könyvetske vastagabbodván formásabb legyen, mind azért hogy [...] Interesszéje növekedjen". Ebben szerzője elsőként értekezett magyar nyelven Anakreónról és az anakreóni dalokról, az elméleti bevezetésben, összegezve mindazt, amit a műfajról, a költőről, költészetéről, műveiről, hatásáról, kiadóiról, fordítóiról, valamint a róla szóló elméleti írásokról tudott, a dalokhoz készült magyarázó jegyzetekben és ezek lábjegyzeteiben pedig ismét tanúbizonyságot tett a