Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Orosz Beáta: Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése 55–81. p.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ANAKREÓNI DALOK CÍMŰ KÖTETE... tudományos tárgyú prózai előadásra még nem elég gazdag, mégis jelentős, hiszen szerzője kísérletet tett egy árnyaltan, élesebb vonásokkal jellemző magyar nyelvű értekezés megalkotására, és ő volt az első, aki magyar nyelven írt Anakreónról. II. Csokonai Anakreóni Dalai és a hozzájuk írt Jegyzések 1. Csokonai és Anakreón Az Anakreóni Dalok kötetének darabjai 1797 és 1800 között, valamint az összeállítás idején, 1803-ban keletkeztek. A gyűjtemény kiadása több volt üzleti vállalkozásnál, több puszta hagyománykövetésnél, több egy költői divathoz való csatlakozásnál. Kortársainál mélyebb, bensőségesebb viszony fűzte a költőt Anakreónhoz. Egyértelműen kiderül ez abból, ahogyan értekezésében jellemzi a görög költő világát. A földi boldogság után hiába vágyódó, ezért a boldogság lehetőségének új útjait kereső költő őt választja költői példaképének,63 az anakreóni világ jellegzetességeit a sajátjaként tárva fel.64 Ezeknek az ő Daljainak foglalatjok, a' szerelem, a' bor, az öröm, a' megnyugodtt lélek, tsendes és szorgalom nélkül való élet, barátság, szépség, tavasz, rózsa, galambok 's at. Nincs azokban semmi fajtalanság, részegítő és lázzadó indulat, vastag baromi gyönyörködés, hanem csak nyájas enyelgés, rendkívül való vidámság, lomhaság nélkül való elérzékenyülés, könnyű és szabad Epicureismus. Az Anakreon' világában tsak a' jelenvaló szépet, jót, gyönyörűt keresi az emberi Lélek, a' fösvénységtől, nagyravágyástól, haszontalan aggodalmaktól üress lévén, érzi hogy jó az élet, és a' halált is tsak úgy nézi, mint az örömnek és megelégedésnek utolsó pontját, mellyen meg kell nyugodni. Ez tehát a derű, a vidámság, a mérsékelt öröm, a békés elégedettség, a természetből fakadó nemes érzelmek, a jelen csöndes élvezetének világa, s erényessége nem kérdéses. E világgal, életszemlélettel való azonosulás részben magányt, lemondást jelent, ugyanakkor semmiképpen sem keserű, boldogtalan, hanem inkább „keserédes"65 életszemléletet, mely - a sok kudarcba fulladt próbálkozás után - elutasítja a „szorgalom", a „fösvénység", a „nagyravágyás", a „haszontalan aggodalom" magatartását, a törtető, önző nagyvilág látszólagos, külső javak megszerzésén alapuló boldogságszemléletét. A viszszahúzódás azonban nem jelenti a közösségtől való teljes elfordulást, inkább békés, csöndes, elégedett, derűs, a mások boldogulását nem veszélyeztető életmódot. Éljünk vidáman, és minél kevesebb gonddal; mert egyszer meghalunk, ez a' régi Lyricusok' Philosophiája, ha pedig élnünk és örülnünk kell, hagyjunk élni és örülni másokat is, ez az egész emberiség philosophiája. Vajha minden fösvénynek, minden Nagyravágyónak, minden bújálkodónak beléolvaszthatnám a' szívébe ezt a' kurta philosophiát! hány rettenetes bűnnek a' tsiráját sütném el általa; óh jó theoriájú, gonosz praxisú Halandók! a' ti kebeletekben.66 63