Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Orosz Beáta: Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése 55–81. p.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ANAKREÓNI DALOK CÍMŰ KÖTETE... 2. Az Anakreóni Dalok és a Lilla - Számvetés és búcsú Az Anakreóni Dalok keletkezése szorosan összefonódik a Lilla-ciklus létrejöttével, s mindkettőn egy utólagos rendezőelv nyomait fedezhetjük föl.72 E kötetekben a költő „számot vetett a boldogság lehetőségeivel, s elköszönt annak reményétől", egyben lezárta addigi költészetét és életprogramját, „a »vidám természetű poéta« felszabadult életörömét a »bölcs poéta« rezignációja" váltotta föl.73 Már a költő korai ciklustervei között szerepelt néhány anakreóni dal, végül kilenc került be a Lilla-dalok közé. Az Első könyvbe: Lillához (Leányka! hű szerelmem'/ Tüzét miért kerülöd?... - Esdeklő bíztatás címmel), Lillához (Lillám! elég csak egy szó...), a Második könyvbe: Ámor, A' Szamócza, A' Boldogság, Tháles, a Harmadik könyvbe: Keserű édes (A Keserű Édesség címmel), A Tavasz (XVII.), Az Eltávozás (XVI.). Mindez jelzi a két kötet témájának, illetve a versek elrendezési módjának hasonlóságát. Az egyik lehetséges értelmezés szerint az Anakreóni Dalokban is elénk rajzolódik egy szerelmi történet, az ébredéstől a viszonzatlanság miatt érzett aggodalmon át a kedves elvesztése által okozott fájdalomig. Lilla neve gyakran fölbukkan ugyan az egyes dalokban, mégis hiába keresünk konkrét élményeket, eseményeket a versekben, a szeretett lény személyiségéről, külső és belső tulajdonságairól nem tudunk meg szinte semmit. Középpontban tehát itt sem egy konkrét szerelem áll, hanem maga a szerelem érzése, a lírai én érzelmeinek hullámzása. Ezt azonban egészen más nézőpontba helyezik az anakreóni dalok másik fontos témáját, a kor örömét, jótékony, „gondoldó" hatását, Bacchus hatalmát, az élet derűs élvezetét, a boldog megelégedést hirdető költemények, amelyek újra és újra megszakítják a szerelmi témájú költeményeket, ellenpontozzák a bennük megfogalmazott szélsőséges érzelmeket. Ezek többnyire meghatározó helyeken tűnnek föl, általában egy-egy érzelmi váltás, fordulat előtt. Egyrészt tehát elválasztó szerepet töltenek be, másrészt a hirtelen váltással megkérdőjelezik a szerelemnek mint a boldogság egyetlen, kizárólagos lehetőségének felfogását. Ez az állandó váltakozás figyelmeztet az érzelmek viszonylagosságára, a szerelem törékenységére, a boldogság és a boldogtalanság, az emberi élet mulandóságára. A dalok többsége rövid terjedelmű, általában egy-egy metafora, játékos költői ötlet elmés kibontásai, az anakreóni versek gyakori motívumai többször ismétlődnek, variálva vissza-visszatérnek bennük. Két költemény azonban terjedelmét, formáját és mondanivalóját tekintve is kiemelkedik közülük: az Orgiák és A Hafiz sírhalma. A kötet felütésében egy „butella máslás" után A Magyarokhoz fordul az anakreóni életmódot tudatosan vállaló lírai én. Enyhe iróniával, látszólag mentegetőzve, mégis határozottan utasítja el a „megdühödtt" homéroszi világ „Minden csetepatéját", és kijelöli további témáit: „Csupán szerelmet, / És bort fogok danolni". Ezt a gondolatot viszi tovább a második darab, Az Anakreoni Versek, amely az elutasított antik példakép helyett újat jelöl ki: a