Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Orosz Beáta: Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése 55–81. p.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ANAKREÓNI DALOK CÍMŰ KÖTETE... nevezése nélkül utal, és jelzi, hogy „azzal sem élhettem".90 Schneider idézett munkájáról (Anmerkungen über den Anakreon. Lipcse 1770) nincs adatunk, valószínűleg Csokonai sem ismerte, mindaz, amit leírt róla, teljesen megegyezik a Sulzernél olvasható gondolatokkal. A jegyzetekben fölsorolt források harmadik csoportjába azok tartoznak, amelyeket a tárgyi és nyelvi magyarázatokhoz használt a költő. A már említett esztétikai munkákon kívül gyakran idéz szépirodalmi műveket, korabeli (például Heinrich von Kleist, Jacques Delille) és ókori (például Vergilius, Horatius, Ovidius, Statius, Cicero, Tibullus, Aelianus, Paterculus, Homérosz, Plutarkhosz...) szerzőket, valamint különböző lexikonokat, szótárakat, például Stephan Blancard: Lexicon Medicum... (Lipcse 1777), Caroli Stephani: Dictionarium Historicum, Geographicum, Poeticum... (Genf 1596), Szenczi Molnár Albert és Pápai Páriz Ferenc szótárát, valamint a már említett Baylelexikont. Gyakran hivatkozik népszerű természettani munkákra is: Földi Jánosra (Természeti história. A' Linne Systémája szerént. Első tsomó. Az állatok országa. Pozsony 1801, Rövid Kritika és Rajzolat a' Magyar Füvész-Tudományról. Bécs 1793), néhány német szerzője: J. Fr. Blumenbach: Handbuch der Naturgeschichte (Göttingen 1791), J. Ph. Funke: Naturgeschichte und Technologie... (Braunschweig 1794-95), köztük G. Chr. Raff népszerű tankönyvére (Naturgeschichte für Kinder), amelynek lefordítása az ő tervei között is szerepelt.91 Leggyakrabban Linnét (Systema Naturae...) és Pliniust (Históriae Naturalis Libri XXXVII.) említi. Az itt bemutatott források hosszú, de nem teljes listája egyrészt mutatja Csokonai esztétikai tájékozódását: jól ismerte és haszonnal forgatta a kor népszerű elméleti munkáit, másrészt szemlélteti a „poeta doctus" műveltségét, tájékozottságát: nem csupán a korabeli és antik irodalomban volt jártas, hanem a botanikában és az orvostudományban is. 4. Régi és új kérdések, problémák a) Műfaji rendszerezés igénye Csokonai értekezését elméleti bevezetéssel indítja. Mielőtt az anakreóni dalok „belső természetét" bemutatná, csoportosítja a lírai költeményeket. Nem könnyű feladatra vállalkozik, amikor „az éneklő versezeteket" próbálja rendszerezni, ebben az időszakban régi és új elvek keverednek egymással, hiányoznak a rendszerezés alapjául szolgáló kritériumok.92 Az elméleti írásokban az óda és a lírai költészet sokáig egyenrangú fogalomként jelenik meg, középpontjában pedig tulajdonképpeni tárgya, az érzelem áll. Az egyes versformákról a XVIII. századi szerzők különbözőképpen vélekednek, másmás szempontok szerint csoportosítják őket.93 Amikor az antikizáló ódák mintáit követő költemények mellett új, dalszerű kifejezésformák jelennek meg, egyre gyakrabban találkozunk a kettős felosztással, az ódát viszont általában magasabbra helyezik, mint a dalt.94 Sulzer lexikonának „Lied" szó- 71