Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Orosz Beáta: Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése 55–81. p.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ANAKREÓNI DALOK CÍMŰ KÖTETE... angol orientalista nevezetes műve (Poëseos Asiaticae Commentariorum Libri Sex. Ex Editione Jo. Gottfr. Eichhorn. Lipsiae 1777), amely a keleti költészet értékeit tárja föl. Mindkettőt csupán egyszer említi a költő. Szauder József mélyrehatóan foglalkozott e művek jelentőségével, s részletesen bemutatta, hogyan indították el Csokonaiban - a legnagyobb Lowth inspirálta gondolkodótól, Herdertől függetlenül - azt a folyamatot, amely a görög és római antikvitás kizárólagos mintaszerűsége mellé más, hasonlóképp mintaszerű költészetet állított.110 E folyamat eredménye az a könyvkivonat is, amelyet Az ázsiai poézisról címmel Jones könyve alapján készített a költő, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül Képes Géza feltételezését sem, aki Csokonai Háfiz-kultuszának forrásait kutatva arra a következtetésre jutott, hogy Jones könyvéből ismerkedett meg vele és a perzsa költészettel.111 Sajnos - mint Szauder is hangsúlyozza - ez az új irányú, herderi tájékozódás inkább Csokonai költészetében jelentkezett, elméleti munkásságában -az említett könyvkivonaton kívül - összefüggő kidolgozással nem, csupán elszórt utalásokkal találkozunk, ezek viszont határozottan jelzik hagyományszemléletének a kortársakat megelőző alakulását. Végigtekintve az anakreóni hagyomány magyarországi alakulását, reményeink szerint világosan látszik, hogy Csokonai sajátos, több szempontból meghatározó szerepet tölt be ebben. Kortársai közül sokakat megérintett Anakreón szelleme, dalainak könnyed, játékos hangneme. Ez az érdeklődés több dalfordításban, önálló anakreontikonokban, illetve egy-egy kötetben jelentkezett. Létrejöttükben azonban fontos szerepet játszott a versújító mozgalom lelkesítő hatása, a mintaadás szándéka, bizonyítják ezt a verstani szempontú értékítéletek, viták, valamint az a tény, hogy többen némi távolságtartással viszonyultak a dalokhoz, témájukhoz és az anakreóni életszemlélethez. Csokonai azonban - mint kötete igazolja - teljes mértékben azonosult vele, számára nem kétséges e magatartás erkölcsössége. Nem fordítási, verstani mintákat kívánt adni, hanem a görög költő szellemében, költeményeinek „belső természetét" megragadva alkotta meg a szerelem örömeit és kínjait, valamint a bort, a gondtalan, aggodalmaktól mentes életet megéneklő dalait, a kötet végső megszerkesztése nyomán pedig kirajzolódik előttünk az új személyes és költői program, amelynek célja a csalódások lehetőségét kizáró, a mulandóság félelmétől megszabaduló, korlátozott, mégis teljességet ígérő boldogság. Az új életprogram jelentőségét több szempontból megerősíti a Jegyzések és Értekezések az Anakreoni Dalokra. A bevezetésben a szerző teljes átéléssel, sajátjaként mutatja be az anakreóni életszemlélet jellegzetességeit, és a költőt követendő példaként állítja elénk. A folytatásban olvasható magyarázatokat gondosan, alaposan, esztétikai, tudományos, nyelvi igényességgel készítette el, nyilvánvalóan nem csupán azért, „hogy a" Könyvecske vastagabbodván formásabb legyen", illetve hogy „Interesszéje növekedjen", hanem mert a készülő kötetet életműve fontos darabjának tekintette. A jegyze-