Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Orosz Beáta: Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése 55–81. p.
tek azonban más szempontból is érdekesek, értékesek. Egyrészt azért, mert ismét rámutatnak a „poeta doctus" sokoldalú műveltségére, tájékozottságára, sajátos érdeklődésére, másrészt azért, mert választ keresnek néhány fontos, a korban aktuális, sokat vitatott kérdésre, továbbá fölsejlik belőlük egy új irányú tájékozódás a nemzeti és nem antik hagyományok felé. Mindez igazolja, hogy a XVIII. századi magyar irodalomban valóban egyedülálló kötetről van szó. Egyedülálló, mert a tehetséges költő átlényegít, sajátjává tesz egy divatos költői ízlést, lezárva, összegezve ezzel egy irodalmi korszakot, egyben új utakat keres és talál meg általa, amelyek már a továbblépés lehetőségét, irányát sejtetik. „Semmi csekélység ez, de megőrzi nevünk e csekélység, / Hogyha az ég se hagy el s odahallgat imánkra Apolló" (VERGILIUS, Georgicon, IV, 6-7., ford. LAKATOS István). A Jegyzések és Értekezések az Anakreóni dalokra című tanulmányból származó idézeteket a kritikai kiadás készülő kötete alapján közöljük, ezt a továbbiakban külön nem jelöljük. Ezúton mondok köszönetet DEBRECZENI Attilának hasznos tanácsaiért, amelyekkel a munka sajtó alá rendezésében, jegyzetelésében és e dolgozat elkészítésében segített. Ekkor próbál Csokonai Bécsben Márton Józsefen keresztül egy könyvnyomtató műhelyt keresni, ahol „Minden Munkáját" kinyomtathatná (vö. Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Levelezés, a továbbiakban CsLev., sajtó alá rend. és jegyz. DEBRECZENI Attila, Bp., 1999,128.). 3V6. Anakreóni Dalok Cs. Vitéz M. által, Bétsben, 1803. Megjelent: 1806, a továbbiakban AD., IV-V. 4 Jegyzések és Értekezések az Anakreoni Dalokra, Az Anakreóni Dalok 1803. évi bécsi kiadásának külön lapszámozású jegyzetei (1-56.), a továbbiakban: AD/I. Amikor Márton József 1806-ban (1803-as évszámmal) kiadta a kötetet, az Elöljáró Beszédben ismertette Csokonai eredeti kötettervét, és rávilágított a mű töredékességére (vö. AD. IH-IV.). Nem csupán a jegyzetek befejezése hiányzik, Csokonai „Anakreón" és Hafiz Életéről 's az Anakreóni és Persa Poézisről" is értekezett volna benne (vö. CsLev., 244.). 5 Vö. CsLev., 244. 6 Ez tulajdonképpen az első oldalhoz írott jegyzet, ahol ez áll: „Anakreóni Dalok Cs. Vitéz M. által, Bétsben, Pichler Antal betűivel, 1803." 7 A Jegyzések és Értekezések... elején Anakreónnal kapcsolatban utal az „I. Kiereszkedésre", ahol valószínűleg bővebben szándékozott írni életéről (l. még a 4. sz. jegyzetet). 8 Először Toldy közölte Anacreon címmel az „Aestheticai töredékek" között (vö. Csokonai Mihály minden munkái. Kiadta SCHEDEL [TOLDY] Ferenc, Pest, 1844, 836-839.), a kritikai kiadás készülő kötetében a följegyzések között jelenik meg. A műről részletesebben 1. „A Jegyzések és Értekezések... legfontosabb forrásai..." című fejezetben. 10 Erről bővebben 1. Anakreón und die sogenannten Anakreontischen Lieder. Revision und Ergänzung der J. Fr. Degen'schen Uebersetzung mit Erklärungen von Eduard MÖRIKE, Stuttgart, 1864, 15-17., valamint Anakreón, ford., bev. és jegyz. PONORI THEWREWK Emil, Bp., 1885, 43-47. 11 Vö. MÖRIKE, i. e., 11-12. 12 Csokonai is utal erre tanulmányában, az általa idézett szerzők közül pedig Barnes, Morhosius és Born (róluk. „A Jegyzések és Értekezések... legfontosabb forrásai..." című fejezetben). 13 Eszerint Giovanni de Medici, a későbbi X. Leó pápa gyermekkorában hallotta a Görögországból menekült híres grammatikustól, Demetriosz Khalkondülásztól, hogy „a görög papoknak oly nagy tekintélyük volt a byzantinus császárok előtt, hogy azok miatt bátran 76