Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Orosz Beáta: Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése 55–81. p.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ANAKREÓNI DALOK CÍMŰ KÖTETE... 61 OSZK, Oct. Hung. 431., részletesen bemutatja őket CSAPLÁR Benedek, Révai Miklós élete, Bp., 1881-89, III., 415-430., a tervezett kötetet ez alapján ismertetjük. 62 Ueber die Philosophie des Anakreon, ein Versuch von M. Joh. Fr. Degen, Erlangen, 1776. Ezt a munkát Csokonai is említi, de sajnálattal jelzi, hogy „DÉGENnek Anakreonra tett halhatatlan gondolatait a' könyvnek nem léte miatt" nem közölheti, mivel „Collegiumunknak Könyves házában Dégennek sem kiadását, sem Értekezését" nem találta meg. 63 Vö. BÍRÓ Ferenc, i. m. 431-432. 64 Vö. DEBRECZENI Attila, Csokonai, az újrakezdések költője, Debrecen, 1993, 71-74. 65 Az Anakreóni Dalok XV. darabja a Keser'édes, amelyhez Csokonai a következő jegyzetet fűzi: „Keserű-édes vagy Keser'édes az, a' mit a' Frantzia az aigre-doux, az Olasz pedig a' dolce-picante által tészen ki, a' miben az édesség keserűvel, savanyúval vagy fojtással van megvegyítve, és a' mi az ízérzésben ollyan forma, mint a' muzsikában a' szokatlan és discordant hangokból öszvefogott harmónia; vagy a' festésben a' clair-obscur, chiaroscuro, németül Hagedorn és Sulzer után Helldunkel." 66 A „kurta filozófiával" kapcsolatban 1. még BÍRÓ Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság / Miért szép?, szerk. MEZEI Márta és KULIN Ferenc, Bp., 1975, 37-39. 67 „Man muss also seine Lieder bios als artige Kleinigkeiten ansehen, die zum Absingen im Gesellschaften gemacht worden, wo die sinnliche Lust durch seinen Wiz sollte gewürzt werden. [...] Seine Laune ist die angenehmste von der Welt, und lieblich, wie der schönste Frühlingstag. Auf die allerleichteste Art mahlt er tausend angenehme Phantomen, die mit wollüstigen Sumfen vor unserer Einbildungskraft herumflattern, und versetzt uns in eine Welt, woraus aller Ernst, alles Nachdenken verbannet ist, wo nichts als Schwärmereien einer leichten, die Seele wenig angreifenden Wollust herrschen. [...Seine Lieder] sind ein Blumengarten, wo tausend liebliche Gerüchte herumflattern" (SULZER, i. т., „Anakreon", I., 85-86.). 68 A fogalom más kontextusban, de szintén Sulzerből merítve, nem csupán Csokonainál jelenik meg, lásd ehhez SZAJBÉLY Mihály, „Maradnak a' magyar tollak". Irodalomszemlélet a magyar irodalmi felvilágosodás korában, a XVIII. század közepétől Csokonai haláláig, Bp., 2001, 48-50. 69 Vö. SULZER, i. т., „Dichtkunst. Poesie", I., 434-435. 70 Vö. SULZER, i. т., „Witz", IV., 628-631., „Scherz. Scherzhaft", IV., 223. 71 Vö. SULZER, J. L., „Anakreon", I., 86. 72 A kötetről, keletkezéséről, valamint a cikluskompozícióról lásd CSOKONAI VITÉZ Mihály, Lilla, szerk., a versek szövegét sajtó alá rend. és a jegyz. összeáll. DEBRECZENI Attila, Bp., 1996, 28-48. 73 DEBRECZENI Attila, Csokonai, az újrakezdések költője, 15-16. 74 Sulzer éppen Anakreón példáját idézi a tréfával kapcsolatban: „Wenn Anakreon sich wie von der Liebe gequält anstellet, und sein Herz als ein Nest beschreibet, das voll junger Amorie sitzt: so scherzte er; aber der würklich verliebte Jüngling, der die Plagen der Liebe fühlte, aber auf eine lächerliche Weise äusserte, würde er nicht scherzen, wenn man gleich über ihn lacht. Einerley Gegenstand kann Scherz oder Ernst seyn, nach der Absicht, die man dabey hat." (SULZER, i. т., „Scherz. Scherzhaft", IV., 220-221, még а 71. jegyzetet.) 75 Vö. BÍRÓ Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság, 36-44. 76 I. n., 43. 77 Vö. GÖRÖMBEI András, A boldal Csokonai lírájában, Alföld, 1973/11,131. 78 A versről, helyéről az életműben lásd DEBRECZENI Attila, A mulandóság „megszelídítése", Csokonai, Háfiz és a sírhalom-motívum, A Tiszatáj diák-melléklete, 1995/12. 79 A vers értelmezése szempontjából érdekes problémát vet föl az idézőjelbe tett utolsó négy sor: ,,"S te Utazó! Ki a' szép / Város felé igyekszel, / Ne térj odább HAFIZNAK / Fülepte sírja mellől!" A másik lehetőség, a boldog ünneplés helyett az elhagyatott, fűlepte sírképének megjelenése bizonytalanságot sejtet. Ezzel a távolító gesztussal a valóság világából a költői képzeletébe kerül az ünnep és a költői halhatatlanság bizonyossága (vö. DEBRECZENI Attila: A mulandóság „megszelídíté- 79