Kulcsár Szabó Ernő szerk.: Irodalomtörténet, 2007. 38/88. évfolyam
Műelemzés - Szilágyi Márton: Két újabb Csokonai-könyvről. Demeter Júlia–Pintér Márta Zsuzsanna: „Jöszte poétának”; Egy ismeretlen Csokonai-versgyűjtemény; Lukács László: Csokonai a néphagyományban 257–263. p.
KÉT ÚJABB CSOKONAI-KÖNYVRŐL megírandó verspróbáit tartalmazza, Csokonai saját kezű javításaival és kiegészítéseivel. Innen nézvést a Zöld Codex datálása éppúgy felülvizsgálandó, azaz későbbre teendő, mint ahogy az onnan a kritikai kiadásba beillesztett versek attribúciója is kétségessé válik, hiszen több magyar és latin nyelvű szöveget alighanem — többkevesebb bizonyossággal — ki lehet venni a Csokonainak tulajdonítható költemények közül. Ám a Szatmárnémeti Gyűjtemény még ezen túl is felvethet megfontolandó kérdéseket. A füzet funkciójának meghatározása ugyanis arra látszik mutatni, hogy további, hasonló dokumentumai is lehetnek Csokonai poétikát tanító működésének, bizonyos kérdéseket (például a Csokonaitól később nem autorizált korai versek korpuszának a meghatározását, ezeknek a szövegeknek a datálását) tehát célszerű nyitottként kezelnünk. Figyelemre méltó persze a versformák rendjében haladó tanterv is, amely a korszak retorikai-poétikai gondolkodásának további elemzésre méltó eleme. Ám ez a forrás igen érdekesen árulkodik Csokonai költői alkotómódszeréről is. A más forrásból egyértelműen Csokonainak tulajdonítható versek többségénél ott szerepel ugyanis a dictat szó is, ez pedig arra mutat, hogy a propozíciós költészeti feladatokat Csokonai saját verseinek diktálásával szemléltette, akár sententiáról (mint a Musa vetat mnori esetében), akár picturáról (mint Az Estvéről esetében) volt szó. A versek diktálása pedig magában foglalhatja a versek rögtönzését is — s ha ezt feltételezzük, érthetővé válik, hogy Csokonai számára miért volt olyannyira fontos ennek a versesfüzetnek is a birtoklása: mert hogy a Szatmárnémeti Gyűjtemény járt a kezében, azt a beírt saját kezű versek egyértelműen bizonyítják, s a tőle származó versszövegek kereszttel való megjelölése szintén azt valószínűsíti, hogy egy kötetterv összeállításhoz használták föl a füzetet. Figyelemre méltó, hogy a saját kezűleg beírt költemények datálása arra az időszakra látszik mutatni, amikor 1795 májusában Csokonai legációban járt, s ekkor Pestre is fellátogatott — azaz először tett tudatos kísérletet arra, hogy a lehetséges karrierlehetőségek közül a Debrecenen kívüli pályafutást is komolyan feltérképezze. A füzet filológiai tanulságai ezen a ponton Csokonai költői identitásának megszilárdulásához is fontos adalékot jelenthetnek: filológiai adalékot találhatunk arra, hogy éppen ekkor lesz lényeges Csokonainak az, hogy költészetét kiemelje a pedagógiai példaadásból és a rögtönzésből, s megkísérelje elemelni az alkalmiságból. A Szatmárnémeti Gyűjteményben bejelölt Csokonai-versek listája pedig azért érdekes, mert a füzet anyagából a költőnek tulajdonítható művek egyértelmű kijelölése összefügghet a saját verseskötet koncipiálásával, illetve azzal az időszakkal, amikor Csokonainak 1796-ban a Diétái Magyar Múzsában alkalma nyílik közzétenni addigi verseinek reprezentatív részét. A Szatmárnémeti Gyűjtemény ebben a szituációban azért lehetett fontos, mert Csokonainak egyébként feltehetőleg nem álltak rendelkezésére saját verskéziratai. S egyáltalán nem biztos, hogy csak az őt Debre- IRODALOMTÖRTÉNET