Irodalomtörténet, 2012. 93. évfolyam

2012 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bényei Péter: "Vetkőzd le az új embert, s öltsd fel a régit": Interszubjektivitás és individuáció az Enyim, tied, övé című Jókai-regényben

BÉNYEI PÉTER „Vetkőzd le az új embert, s oltsd fel a régit” Interszubjektivitás és individuáció az Enyim, tied, övé című Jókai-regényben Isten nélkül meg tudunk lenni. De a Másik nélkül nem boldogulunk. (Jean Améry) Az Enyim, tied, övé (1875) nem tartozik a Jókai-kánon fókuszában álló szövegek közé, annak ellenére, hogy esztétikai teljesítőképessége nem marad el a legjobbra értékelt regények mögött. A viszonylagos szakirodalmi érdektelenség mögött talán éppen az állhat, hogy a szöveg részben ellenáll azoknak a kanonizációs elveknek, melyek a Jókai-poétika leírására szolgáltak. Az Enyim, tied, évében Jókai — saját prózapoéti­­kája, írásmódja, világlátása kontextusában - kísérletet tesz a lélektani regény egyedi változatának a megalkotására. A szöveg románcos cselekményközpontúsága dacára olyan kérdéseket állít a jelentésteremtés középpontjába, melyeket leginkább a rea­lista megalkotottságú szövegek esetében szokás feltenni. Felvetésem persze közel sem mondható eredetinek: Csáth Géza éppen az Enyim, tied, övé kapcsán beszél „egy pszi­chológiai alapon álló esztétikai kritika tudományos módszerének” szükségességéről a Jókai-olvasásban: szerinte a bevett klisék­ folytonos felemlegetése helyett a szöve­gek prefreudiánus árnyaltságú regisztereinek a feltárására kellene koncentrálnia az irodalomkritikának, hiszen Jókai „reálisabb, finomabb részletező és mélyebben látó reális analitikus Flaubert-nél”.­ Közismert, hogy Csáth értelmezési javaslata zárvány maradt a Jókai-recepcióban. Inkább a regénypoétikai eljárások anakronisztikusságát elmarasztaló bírálatok értel­mező metaforái kanonizálódtak a szakirodalmi és a szélesebb értelmiségi köztudat­ban, így többek között Gyulai Pál és Péterfy Jenő kritikai észrevételei, melyek szar­kasztikus hangnemben bírálták a Jókai-próza romantikus témáit, alakításmódjait, a pszichológiai részletezést mellőző jellemteremtési stratégiáit. Igaz, értelmezésük elsősorban a szövegek románcos poétikai műveleteire irányult, s ez elfedte előlük néhány meghatározó regény — így többek között az Enyim, tied, övé - feltűnő antro­pológiai attitűdjeit,s azt a szisztematikusan kidolgozott struktúrát, amely az Én léte- t „Nem a való életet írja le, alakjai nem élő emberek, fantáziája valószínűtlenségbe viszi.” Csáth Géza, Egy Jókai-regény analízise , Uo., Rejtelmek labirintusában, Magvető, Budapest, 1995, 138. 2 Uo., 139. 3 Péterfy Jenő a „művészi pszichológ" Flaubert regénypoétikai modellje felől olvassa Jókait, s találja ki­­dolgozatlannak regényei lélektani regiszterét. Hosszasan értekezik az Enyim, tied, övé gyengéiről is: „Csakugyan férfi sorsa a nő. Hanem e három nő mind egy férfi sorsa? Szeréna Incéje, dalia, hérosz; Hannáé közönséges, gyönge ember; Belle Ange-é őrültek házából való nyomorult. Tessék e három

Next