Irodalomtörténet, 2014. 95. évfolyam
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Laczházi Gyula: Az érzelmi hatás változatai Csokonai költészetében
TANULMÁNYOK LACZHÁZI GYULA Az érzelmi hatás változatai Csokonai költészetében I. Az eszme- és társadalomtörténeti leírások szerint a tágan értett modernség egyik legfontosabb alapvonása az evilági boldogság iránti igény artikulálódása és vezérelvvé emelése. A földi élet minőségével szembeni elvárások növekedésének jelei - habár ezek az elvárások gyakran csak burkoltan jelentkeznek — már a kora újkorban is megfigyelhetők, s a 18. században mind nyíltabban fogalmazódnak meg. A felvilágosodás idején a társadalom átalakulásával, az individuum hagyományos kontextusokból való kizárásával az egyének számára újfajta módon jelenik meg a sikeres élet megvalósíthatóságának kérdése. A tradicionális értelemkonstrukciók felbomlásával, a vallásos magyarázatokba vetett hit erodálódásával, a túlvilági üdvözülés vonzerejének csökkenésével egyidejűleg olyan elképzelések nyernek teret, amelyekben a földi életben megszerezhető örömök kerülnek előtérbe. A felvilágosodás azonban nemcsak az ész és a jövőbe vetett optimizmus, az evilági boldogság iránti fokozott igény kora, hanem egyidejűleg a racionalizáció, a civilizációs folyamat jelentette kényszerek, a hagyományos társadalmi keretek átalakulása, és éppen az evilági boldogságot célzó fokozott elvárások következtében a boldogság elvesztésétől, elérésének lehetetlenségétől való félelmeké is. E kettősség a 18. század végi magyar irodalomban legnagyobb erővel Csokonai Vitéz Mihály műveiben jelentkezik, s az újabb Csokonai-értelmezéseknek is központi elemét alkotja. A két legfrissebb átfogó értékelés, Bíró Ferencé és Debreczeni Attiláé egyaránt a vidám természetű poéta programját, az evilági boldogságkeresést tekinti a pálya kiindulópontjának, s annak további alakulását is ennek kudarcaként, módosulásaként írja le.1 * Mindkét pályakép alapvetően eszmetörténeti-filozófiai orientációjú: a középpontban a költő műveiből kiolvasható eszmei tartalom áll, melyet a költői pálya szakaszaira vonatkoztatnak, s az értelmezés fő pilléreit így a programos, erősen filozófiai vagy ars poetica-jellegű versek képezik. Ez annál is indokoltabbnak Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma, Balassi, Budapest, 1996, 382-419.; Debreczeni Attila, Csokonai, az újrakezdések költője, Csokonai, Debrecen, 1998.