Irodalomtörténet, 2014. 95. évfolyam
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Török Zsuzsa: A férfiruhás írónő: Vay Sarolta / Sándor és az átöltözés társadalomtörténete
TÖRÖK ZSUZSA: A FÉRFIRUHÁS ÍRÓNŐ ként a női szerepkörhöz kapcsolódó háztartásvezetés és gyereknevelés kontextusában, amelyre, Krúdyt idézve, „egy alsódabasi hétszilvafás nemes ember” feleségeként, feltehetően kevés élvezetre és szórakozásra való kilátással, számíthatott volna. Milyen, a korban és a magyar kultúrában is kimutatható, ismert személyiségmodell létezett azonban, amely a nemiség és a társadalmi hovatartozás liminális állapotában Vay számára igazodási modellt, a kortársak számára pedig a jelenséggel kapcsolatos elfogadható interpretációs lehetőséget nyújtott? A 19. század végi női átöltözéssel kapcsolatos kutatások az átöltözőnek a kortárs divat iránti különös érzékenységére, a ruházattal és a külső megjelenéssel kapcsolatos fogyasztási szokásaira, az elegancia iránti affinitására is felhívták a figyelmet.45 A Vayval kapcsolatos Krúdy-szövegek is kiemelik Sarolta Sándornak külső megjelenésére való fokozott odafigyelését.46 Az öltözködésnek az énreprezentációban játszott szerepét Krúdy a dandyzmus fogalmával hozta összefüggésbe.47 és magam is úgy vélem, hogy a Vay-jelenség egyik korabeli értelmezése e fogalom kontextusában ragadható meg. A dandyzmus ugyanis olyan világképi és irodalmi jelenség volt, amely épp a szóban forgó időszakban állt össze tudatos és viszonylag koherens habitussá. Lényege a személyiség önelvűségének, különlegességének, excentrikusságának tételezése volt. Létrejöttét a személyiség árucikké válása elleni tiltakozásként, a heroizmus elsikkadására adott válaszként, a romantikus egyéniségkultusz meghosszabbításaként, a rendi társadalom határai elmosódásaként is értelmezték. A dandy jellemzője a magányos életmód, a komolyan vett excentrikusság és egy rendkívül felfokozott törekvés a személyiség megkomponált színrevitelére, a mesterséges igazi, érvényes identitásként való feltüntetésére, az énperformancia olyan szintű megszerkesztettségére, mely gyakran eredményezett provokatív megnyilvánulásokat. Az identitás a dandyk számára ezért nagyon gyakran a látszat performálásában mutatkozott meg, amelynek egyik leghatékonyabb eszköze a testnek és a külső megjelenésnek a cél érdekébe állított használata volt. A személyiségnek ehhez a megjátszott aspektusához járultak hozzá olyan excentrikus megnyilvánulások, amelyek sorába tartozott a nőiesen öltözött dandy látványa is. Rendkívül összetett életstílusa és filozófiája következtében a jelenség számos korabeli teoretikusa tekintett az élet és az én kiemelkedő, sőt az én modern művészeként a dandyre. A színre vitt én művészetének egzisztenciális tétje pedig a dandy felsőbbrendűségének önmagában és a társadalom tagjaiban való tudatosítása volt. Ez a felsőbbrendűség azonban a dandységet a társadalmi konvenciókon kívülinek mutatta, olyannak, amely minden szabályt képes volt áthágni.48 45 Vő. Hindmarch-Watson, 1. m. 78-79. 46 „Mindig a legújabb férfidivat szerint öltözködött ama jónevű belvárosi szabócégek révén, amelyeket annyit emlegetett újságcikkeiben. A divatos öltözködésben nem tagadta meg a a benne rejtőzködő nőt - az öreg Várady boltjában sokáig tanulmányozta azokat a londoni divatlapokat, amelyeket férfiak részére szerkesztenek. Pórfinál, a kalaposnál egy tucat férfikalapot is felpróbált, amíg a megfelelőre rátalált." Krúdy, A magyar George Sand, 410. 47 „»Dandybb« volt, mint akár azok a púpos vagy sánta gavallérok, akik öltözködésükkel akarják leplezni testi fogyatkozásukat. Neki nagyobb dolgot kellett eltitkolni az öltözködés rafinériájával. Azt kellett eltitkolnia, hogy nő.” Uo. 48 A dandy és dandyzmus fogalmát T. Szabó Levente Mikszáth-könyvének vonatkozó fejezete alapján foglaltam össze: T. Szabó Levente, Mikszáth, a kételkedő modern. Történelmi és társadalmi reprezentációk Mikszáth Kálmán prózapoétikájában, L’Harmattan, Budapest, 2007, 95—100.