Irodalomtörténet, 2016. 97. évfolyam

2016 / 4. szám - KRITIKA - Doncsecz Etelka: Lakner Lajos: Az Árkádia-pör fogságában. A debreceni Csokonai-kultusz

KRITIKA rétesen indult irányzathoz, az irodalmi kultuszkutatáshoz.­ Nem is lehet ez másként, hisz egyfelől Csokonai körül már életében megragadható egyfajta kultusz, egyértel­műen kultikus alaknak tekinthető, másfelől a szerzőt vállalt feladatának elvégzésében e több diszciplína (társadalomtörténet, antropológia, pszichológia stb.) szemléletét mozgósító irányzat segítheti leginkább. Lakner pontosan ismeri a vizsgálathoz választott módszer buktatóit, és kritiku­san,­ reflektálva, kifejezetten tárgyához idomítva alkalmazza azt. A kultusz fogalmát differenciáltan értelmezi. Leszögezi: az egykori kollégiumi diákok táplálta, valamint a részben nekik köszönhetően széles társadalmi rétegekben elterjedt helyi, és elsősor­ban a személynek szóló ismertség, tisztelet, népszerűség nem közvetlenül kapcsolódik a költőnek kijáró irodalmi kultuszhoz. (283.) A kultusz így elkülönített két jelentése közül őt az utóbbi érdekli, s könyvében arra tesz kísérletet, hogy e jelenséget nyomon kövesse. A történetnek, amely Debrecennek a költő Csokonaihoz való viszonyát öleli fel, nem teljes körű ismertetését, minden részletre kiterjedő leírását adja, hanem csu­pán néhány jelentősnek ítélt elemét emeli ki. Ütközőpontokat, amelyek közül e kétfajta felfogás látványosan összecsap. A nézetkülönbségek először a Csokonainak állítandó síremlék, illetve a tervezett sírfelirat okán bukkantak felszínre. Az Árkádia-perként emlegetett konfliktus azon­ban jóval túlmutat e konkrét ügyön. Látásmódok összeütközésének lehetünk tanúi: a helyi közösség nem ismeri fel egykori tagját a képről, amelyet a közösségen kívül állók rajzoltak róla. Lakner kulcsmomentumnak tekinti az esetet, hisz úgy látja, a város és szülöttje kapcsolatában meghatározó valamennyi — a kötet további feje­zeteiben elemzett — epizód esetében az itt szerepet játszó kérdések és mozzanatok köszönnek vissza. Az olvasóban valóban az a benyomás ébredhet a dolgozat végére érve, hogy az abban elbeszélt, több mint száz évet átölelő história több apró, időben egymást követő, de alapvetően ugyanazon panelekből felépülő történetből áll össze. Jóllehet eltérnek a körülmények, mások a résztvevők, változik az évszám is. A közös építőelemek közül három momentum különösen hangsúlyosnak tetszik: (1.) a sze­replők nem értik egymást; (2.) „debreceniség”; (3.) a kultusz ápolói a kultusztárgyat saját tiszteletük építésére használják fel. A kötet szerzője öt fejezetben öt — egymáshoz megannyi szálon kötődő — törté­netet mesél el. Az Árkádia-per kapcsán a hozzászólók nyilatkozatainak körültekintő és problémaérzékeny elemzése után rámutat arra, hogy a felek gyökeresen másként gondolkodnak, egészen más feleleteket adnak a következő kérdésekre: mi a művészet szerepe? ki a jó olvasó, műértő? megfér-e egymás mellett népszerűség és művészet? miféle megbecsülés illessen egy művészt a közösség részéről? ki tartozik a kánonba? ki határozza meg, hogy ki tartozzon a kánonba? Egyszóval merőben mást gondolnak arról, hogyan viszonyul az irodalom a közösség tagjainak mindennapjaihoz. A szem­­behelyezkedők egyik része — elsősorban Kazinczy — úgy vélte, elkülönül, s az irodalom . Erről bővebben: Uo., 389 — 394. 5 Lásd Lakner Lajos: Irodalmi kultusz, történetiség, aktualitás. A kultuszkutatás útjain : Kultusz, mű, iden­titás. Kultusztörténeti tanulmányok, IV., szerk. Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2005, 11 - 30. (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei, 13.)

Next