Irodalomtörténet, 2017. 98. évfolyam
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fried István: Jókai Mór életrajzai
FRIED ISTVÁN: JÓKAI MÓR ÉLETRAJZAI A nála szűkszavúan fölvázolt, „novellisztikus” családi szövegemlékekhez aztán cáfoló-erősítő kutatásképpen adja közre Eötvös Károly (szintén részben családi hagyományokból eredeztetve) a Jókai-család messzi múltba visszanyúló történetét,s egyben e család összeszövöttségét más Komárom megyei családokkal, birtokszerzés és birtokfelosztódás történeti sorát, hogy eljusson Jókay Józsefhez, írónk édesapjához, akitől nemcsak irodalom- és színházszeretetét örökölte, nem pusztán íráskészséget fokozta életművé, hanem képzőművészeti tehetségét, valamint érdeklődését is a följebb már említett közköltészet, ponyvára jutó próza és az anekdoták iránt. Jókai írói természetének ezek a sajátságai nem maradtak rejtve kutatói előtt, anekdotagyűjtése is részben korábbi, 18. századi nyomokon haladt. Feltehetőleg számottevő haszonnal járhat, ha ezúttal kissé alaposabban tekintünk olyan szövegcsoportokra, amelyek fel-felbukkannak a Jókai-művekben, olykor a korfestés igényével, máskor a maga szövegélményeinek egy műbe csempészésekor. Eddig kevesebbet méltatott (ön)életrajzi indíttatású anekdotanovellákba rejtve szintén feltárul a kultúra (olvasmány) meghatározott rétegének beilleszkedési módja. Kiváltképpen a II. József uralkodásának évtizedében játszódó regény, a Rab Rábyó hozza az említett szövegemlékeket, nem egyszer utalásképpen, ilyen módon a cselekmény egy rétegének értelmezését elősegítve, más esetben a nála szokásos módon meglehetősen szabadon kezelt történeti adatokat, helyzeteket alátámasztandó. Nem pusztán a fejezetcímek, mottók játékos archaizálása vezet vissza Csokonaihoz és a nyelvileg megjeleníthető 18. század nemesi törvénykezésének, „önkormányzati” vonatkozásainak világába, hanem a regényben a különféle szociolektusok szembesítése is. S bár Mikszáth utaz a (kissé vagy nem oly kissé?) erőszakolt betyártörténetek (Gyöngyöm Miskáé, Villám Pistáé) beépítése elbeszélői hibaként könyvelődik, valójában a betyárromantika foszlik szét azáltal, hogy mind Gyöngyöm Miska, mind Villám Pista lelepleződik, nemcsak azt tudjuk meg, kik miként vállalták, korántsem kényszerből, a betyár-„szerepet”, mert a szereplők provokatív szerepet játszanak, hanem Villám Pista (azaz Fruzsina, a kikapós menyecske, kétes hűségű feleség, csalódott nő) jelenete Rábyval a korban meglehetős felháborodást kelthetett volna, ha feltehetőleg nem romantizáló kalandregényi betétként olvasták volna, mert így is lehetett (volna), meg tragikomikus jelenetként: ugyanis Fruzsina a betyár jelmezében, a női ruhában erőszakkal megszöktetett Ráby nőként felöltözve találkoznak, a nemi határátlépés (bármily visszafogottan) többféle olvasási stratégiának engedelmeskedhet. Visszatérve azonban a közköltészeti-ponyvaprózai, „kortársi” vonatkozásokra, nemcsak a Jókainál több változatban előkerülő betyártörténetek „torzulnak” el, hanem a betyártörténetek a cselekmény fontos építőkövei lesznek, elhallgatott részletekre 38 népdalt, továbbá megannyi szólást és babonát közöl. Gulyás József táblázatos kimutatása szerint nem mindegyik népdal van meg Erdélyi Jánosnak szintén 1846-ban kiadott Népdalok és mondák kötetében. 5 Eötvös Károly, A Jókay-nemzetség, Révai, Budapest, é. n. 6 Jókai Mór, Rab Ráby (1879), s. a. r. Kovács Győző — Nagy Miklós, Akadémiai, Budapest, 1966. 7 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór élete és kora, II., Révai, Budapest, 1907, 171-173, a rajongás és elhatárolódás kettős jegyében készült.