Irodalomtörténet, 2019. 100. évfolyam
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kardeván Lapis Gergely: Petőfi sétálni megy. Avagy a séta poétikája az 1840-es évek városirodalmában és Petőfinél
KARDEVÁN LAPIS GERGELY: PETŐFI SÉTÁLNI MEGY 237 forradalom után - tehát Balzac, Sue pályájának idején - a győztes polgárság egyik fő törekvése a köztér elfoglalása volt, ennek szimbóluma pedig a flanőr lett. A Párizsról szóló irodalmi ábrázolások - mint Thompson rámutat - ettől kezdve a flanőr nézőpontját használva igyekeznek megérteni (mapping)i3 a várost: „[a] flanőr szerepének újrafogalmazásával a középosztály írói valójában a városi tér helyes használatát értelmezték újra, érvényre juttatván a középosztály jogát a városi köztér elfoglalására és definiálására. Szabadon kószálni a város utcáin anélkül, hogy elgázolnák vagy leszólítanák az embert - ez a júliusi monarchiától kezdődően a fensőbbség, a város és lakói feletti uralom kifejeződésének számított.”14 (Hatalom és kószálás ilyen összefüggését alátámasztja a „polgárosító gyaloglás” gondolatának szép pályafutása is honi literatúránkban Petőfi Hintán és gyalogjától Arany Epilógusáig vagy az Ének a pesti ligetről című versig.) Walter Benjamin Baudelaire költészetében fedezi fel ezt a városi teret újradefiniáló erőt, de már a negyvenes évek tárcairodalma, a különféle városi típusokat nyomon követő ún. „fiziológiák” is látni tanították a nagyvárosi embert.15 (Hasonló műfajú írások többek közt Garay János, Nagy Ignác, Frankenburg Adolf tollából nálunk is ellepték a divatlapok oldalait.)16 A nagyváros lírai reprezentációját Benjamin nemcsak ezektől az elbeszélő műfajú előzményektől, hanem a tájköltészeti hagyománytól is megkülönbözteti: „Baudelaire-nál válik Párizs első ízben a lírai költészet tárgyává. Ez a költészet azonban semmiképpen sem »tájművészet«, hanem egy allegorikus költői látásmód, az elidegenített ember tekintete, amelynek tárgya a város. A csatangoló (flaneur) pillantása ez.”17 Az elidegenedés fogalma mára olyan tágassá vált, hogy jelentése alig kivehető, a társadalomtörténet mindenesetre a tömegtermeléshez, illetve az urbanizáció robbanásszerű gyorsaságához köti a jelenséget.18 Ez a gyorsaság - írja 13 A városelmélet és a térelmélet angol nyelvű szakirodalma előszeretettel használja a mapping fogalmát annak érzékeltetésére, hogy az egyes helyek (városok, tájak) bejárásának, megismerésének folyamata térbeli tapasztalatok és nyelvi-kulturális narratívák folyamatos interakcióját jelenti. A Terek és szövegek című városelméleti tanulmánykötet szerkesztői még pontosabban fogalmazzák meg előszavukban a városi tértapasztalat sajátosságát: „A város szövete tehát fizikai helyekből, kulturális elképzelésekből és narratív terekből fonódik össze, hiszen az épületekbe kulturális reprezentációk és elképzelések is beleépülnek, ugyanakkor a megépült terek tapasztalatokat, interpretációkat generálnak. Ez a kettősség szükségessé teszi, hogy a fizikai értelemben vett város fogalma mellé a megélt, az elképzelt, a bejárt, a leírt, azaz a szimbolikusan megalkotott város fogalmát helyezzük. Az így felfogott város paradigmatikus példája annak, hogy miképpen alakul át egy földrajzi tér kulturális értelemben vett térré." (Terek és szövegek, 7.) A mentális térkép fogalmát Kevin Lynch kutatásai alapozták meg. (Kevin Lynch, The Image of the City, MIT, Cambridge, 1960.) A kérdés építészet- és designelméleti vonatkozásait remekül foglalja össze Szentpéteri Márton tanulmánya (Szentpéteri Márton, Térpoétika. Irodalom és design a fizikai és kulturális terek határán, Helikon 2010/1-2., 5-19.) 14 „In redefining the flaneur, middle-class writers articulated a new understanding of the proper use of urban space, thereby asserting the right of the middle class to possess and define the public spaces of the city. Walking the streets of the city without being diverted, run over, or accosted came to be considered, by the July Monarchy, a sign of sovereignty and control over the city and its inhabitants." Thompson, I. m., 550. 15 Benjamin: A második császárság Párizs a Baudelaire-nél, 850—851. 16 Garay János: Tollrajzok, Nagy Ignác: Torzképek, Frankenburg Adolf: Budapesti levelek, Erdélyi János: A tejárusnők 17 Walter Benjamin, Párizs, a XIX. század fővárosa, ford. Széll Jenő , Uő., Kommentár és prófécia, Gondolat, Budapest, 1969, 75—93. 18ö. Andorra Rudolf, Bevezetés a szociológiába, Osiris, Budapest, 2006.