Irodalomtörténet, 2019. 100. évfolyam
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kardeván Lapis Gergely: Petőfi sétálni megy. Avagy a séta poétikája az 1840-es évek városirodalmában és Petőfinél
246 TANULMÁNYOK a kötet nyitó és záró verse a Hazámban és Az alföld lett. Ehhez az erőteljes önértelmező gesztushoz képest válik igazán beszédessé az egy évvel későbbi kötetet (Versek 1844-45) keretező költemények (Szobámban, Falun) diszkrét elmozdulása ettől a fogalomkörtől és poétikától. Erre az elmozdulásra utal a népdalciklusok elhagyása is, valamint a városi életformát tematizáló több további költemény, különösen az Est és A csavargó, a Ha, a Hozzá címűek. „Amíg az első kötetben a nyitó Hazámban és a záró Az alföld még csak a tájegység poétáját mutatta be, addig itt már a nemzeti, sőt az egyetemes költőszerep igénye jelenik meg” - Kerényi Ferenc tehát a Petőfi-életmű hagyományos fejlődésvonalára fűzi föl a kérdést.62 Margócsy István szerint a Falun című záróversben az indvidualista és a közösségbe beleolvadó költőszerep vitája feszül és dől el látszólag az utóbbi javára.63 E sorok írója szerint mindkét versben a nagyvárosi életformában rejlő eszmei kihívás művészi tudatosításáról van szó. A legnagyobb hatású irodalomtörténeti értelmezések 1844 nyarától egyébként is költőszerepek, lírai beszédmódok és hagyományrendek folyamatos próbálgatásában láttatják a költőt - legyen szó akár a „lyrai szerepjátszás” korszaka utáni „romantikusan különc érzelmi állapot” kifejezésének kísérleteiről,64 „saját korábbi, elrajzolt zsánerfiguráinak” parodisztikus megidézéséről és ezzel népdalkorszakának meghaladásáról,65 vagy az egész költői pályát meghatározó három nagy (romantikus) költőszerep koncepciójáról.66 Mindezek a magyarázatok csak érintőlegesen szólnak arról az élményről, amely szintén ezen időszak verseiben válik világképi és művészi problémává Petőfi költészetében, a bontakozó modern életnagyvároshoz kötődő tapasztalatáról, amely nem illeszthető be a szemlélődés romantikától öröklött művészi formáiba. A Szobámban és a Falun kiemelésével a Versek 1844-45 kötet élére és végére talán éppen ezt a művészi problémát nyomatékosítja mint a Hazámban és Az alföld szülőföld-nosztalgiájához képest jelentkező újdonságot. Falun A Versek 1844-45 záró darabjával, a Falunnal Margócsy több helyütt is foglalkozik. Egyrészt a leírástól hagyományosan elvárt „tárgyias ábrázolás” helyett a „beszélő szubjektumnak önkényes jelentéstulajdonításáé is” hangsúlyozza,ez másrészt a költemény két részének (1-8. és 9—11. versszak) szemléleti és poétikai ellentmondását két meghatározó költői szerep feszültségére vezeti vissza: „A bevezető strófák és sorok impozánsan romantikus személyiségfelnagyító víziója [...] a vers utolsó kétharmadában 62 Kerényi, I. ,. 195. 63 Margócsy István, Petőfi szerepdilemmái , IIő., Petőfi-kísérletek, 121. 64 Horváth János, Petőfi Sándor, Pallas, Budapest, 1922, 143. 65 Kerényi, i. m., 141. 66 Margócsy, Petőfi szerepdilemmái,105-130. 67 Margócsy István, A romantikus Petőfi ,0ő., Petőfi-kísérletek, 190.