Irodalomtörténet, 2019. 100. évfolyam
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kardeván Lapis Gergely: Petőfi sétálni megy. Avagy a séta poétikája az 1840-es évek városirodalmában és Petőfinél
248 TANULMÁNYOK elhárul (kiderül), és ő kegyetlen következetességgel félbeszakítja merengését, hogy végre sétálni induljon. A Szobámban keletkezéséről keveset tudunk, a kritikai kiadás 1844. augusztusi datálásában még sincs ok kételkedni, legfeljebb annyi említhető, hogy a Versek 1844-45 élén elfoglalt helye keveset nyom a latban, hisz a Hazámban is augusztus végéről került az 1842-es év elejére a Versek 1842-44-ben. A keltezés kérdése azért fontos mégis, mert mérvadó értelmezések szerint a költemény belső szerkezeti feszültsége egy nagyjából azonos időben keletkezett verscsoport részeként nyeri el magyarázatát. Eszerint a költő irodalmi beérkezésétől és a biztos polgári egzisztencia megszerzésétől kezdve (tehát nagyjából 1844 júliusától) egyszerre szembesül az addigi verseiből kirajzolódó „boros-bohém” önarckép művészi kimerülésével és az új életforma (városi lakás, hivatali kötöttségek) nem romantikus, művészietlen (vö. Búcsú a színészettől, Javulási szándék, A csavargó) voltával.72 Kerényi szerint ,,[a] »már nem« és »még nem« kettőssége több vonatkozásban is tetten érhető az 1844 nyarán írott versekben.”73 Az új téma a Kerényi Frigyeshez írott episztolában jelenik meg (június 25.), és aztán számos változatban tűnik fel a következő két-három hónap termésében, legemlékezetesebben talán éppen a Szobámban visszatekintésében, melyben halhatatlanságot már egyedül a verseitől (és nem a „költő és színész” életprogramtól) remél.74 A verscsoport kontextuális elemzései ugyanakkor nem hangsúlyozzák, hogy a városi élet élménye visszatérő motívumként majd mindegyik darabban megjelenik, például így: „Ki egy országon átfutok, most / Egy kis szobában ülhetek —” (Búcsú a színészettől). A Szobámban értelmezéseinek másik csoportja a keretet adó életkép vers végi viszszatérésének poétikai botrányára keres magyarázatot, Horváth János „cserben hagyva” érzi magát és a költemény középső részében kialakult olvasói elvárásait. A már Ferenczi által emlegetett heinei cinizmus helyett 75 azonban ő csak alkalmi „Heinéskodást” és a mezőn-hitelezőm rím inspirálta nyelvi humort olvas ki a verszárlatból.76 (Az úgynevezett heinei csattanót egyébként több más versében is kimutatta már a Petőfi-filológia, legfeltűnőbbek a Magány és a Hozzá verszárlatai, amelyekre jobban illik Horváth előbbi észrevétele is: ezekben nem annyira cinizmusról, mint inkább nyelvjátékról van szó. A Szobámban szerkezete összetettebb.) Pándi szerint a fanyar hangulatú keret a megtalált életpályához fűzött jövőbeli reményeket, ábrándokat ellenpontozza." A kompozíciónak tehát szerinte szerves része a meghökkentő zárlat, annál is inkább, mert már a nyitány is él a váratlanság eszközével: fordított hasonlata („szürke a menny, / Mint a bakancsos köpönyeg”) a magasztosát szemlélteti a hétköznapival. „A Szobámban verstestét nemcsak a két időjárásjelentés fogja keretbe, hanem a két meghökkentés is”.78 72 Petőfi Sándor Összes költeményei. 1844. január-augusztus, kiad. Kiss József - Ratzky Rita - Szabó G. Zoltán, Akadémiai, Budapest, 1983, 396. (Petőfi Sándor Összes Művei, 2.) 73 Kerényi, I. m., 134. 74 l/o., 134-135. 75 Ferenczi Zoltán, Petőfi életrajza, II., Franklin Társulat, Budapest, 1986, 72-73. 76 Horváth, I. m., 52. 77 Pándi Pál, Petőfi, A költő útja 1844 végéig, Szépirodalmi, Budapest, 1982, 304-307, 78/o., 307.