Irodalomtörténet, 2019. 100. évfolyam

2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kardeván Lapis Gergely: Petőfi sétálni megy. Avagy a séta poétikája az 1840-es évek városirodalmában és Petőfinél

254 TANULMÁNYOK nézőpontjából fogható be egyszerre, aki mindkét csoportot szenvtelenül, tartózko­dóan szemléli, illetve ironikusan ábrázolja. Bednanics Gábor, aki a századvég bon­takozó városköltészetének előzményeként elemzi Petőfi Pestjét is, megállapítja, hogy a csattanóban („Azt nevezem aztán baromvásárnak.”) a vers „a kétértelműség vaskos vidékiességének ismerősségét játssza ki” a város idegenségével szemben.98 Valóban, az arszlán-oroszlán szóetimológiát kiaknázó csattanó a versnek ahhoz az ironikus (a kellemesség alátámasztására éppen nem kellemes példákat hozó) alaprétegéhez tar­tozik, amelyről fentebb szóltunk. A baromvásárként megjelenő sétatér képe ugyan­akkor kifejezi a városi élet kommercializálódását is, vagyis a minőségi különbségek mennyiségivé válását, amelyet Simmel a pénzgazdálkodásra vezetett vissza.99 (Vala­mint talán tréfásan utal Pest nagy múltú, a várost a 18. század végétől kezdve Európa térképére felrajzoló mezőgazdasági súlypontú vásáraira.) Tündérkaland - Pestiek dala A nagyvárosi térhasználat újdonságára reflektál Petőfi két évvel később Aranyék vendégeként írott töredékében, a Tündérkalandban is, amelynek a kéziraton szerep­lő autográf címváltozata még Pestiek dala volt.100 Ebben a fővárosi ingerözön kínálta megfigyelői pozíciót („Utcákon a lélek percenként újat lát”) a Falun témájára emlé­keztető módon állítja szembe a szemlélődés hagyományos, természetélmény kínálta formáival. Hétköznap­ életem fásító gondjait Lerázni, a minap kedves sétálni vitt. Bolygók a főváros lármás utcáiban.­­Mert csak tolongás, zaj között vagyok vígan. A természet nyugodt magányos rejtekén Magamba szállok, és elkomorodom én. De utcákon, holott, mint a champagnei bor Az élet, a sürgő világ pezsegve forr. Utcákon a lélek percenként újat lát, S nem fonja komolyan az eszmék fonalát. Itt enyelegve lejt virágos kocsiján A víg szórakozás, a szép könnyelmű lyány.)101 Ismét különleges tudatosságról tanúskodnak a versmondatok: a kézenfekvő általános alany (az ember) helyett a lélek lesz az, aki „percenként újat lát” - ezzel hangsúlyozva a folyamatosan záporozó külső benyomásoknak az idegrendszerre gyakorolt hatását. Az új antropológiai helyzet következménye itt nem a szenvtelenség lesz (mint korább 98 Bednanics, I. m. 99 címmel, A nagyváros és a szellemi élet, 549. 100 Petőfi Sándor Összes költeményei, 1847, kiad. Kerényi Ferenc, Akadémiai, Budapest, 2008, 431. (Petőfi Sándor Összes Művei, 5.) 101 Uo., 86. (A vers szövege a továbbiakban is innen.)

Next