Irodalomtörténet, 2019. 100. évfolyam

2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kardeván Lapis Gergely: Petőfi sétálni megy. Avagy a séta poétikája az 1840-es évek városirodalmában és Petőfinél

KARDEVÁN LAPIS GERGELY: PETŐFI SÉTÁLNI MEGY 25- ban láttuk), hanem a gondolkodás logocentrikus működésének kikapcsolása („nem fonja komolyan az eszmék fonalát”), és helyette egyfajta eidetikus nyitottság mámorító állapota („a lélek percenként újat lát”). Simmel egyik fontos megkülönböztetésével élve azt mondhatjuk, hogy a tudat a szubjektív tartalmainak művelése helyett az ob­jektív kultúra szemlélésének adja át magát. A nagyvárosban összpontosuló objektív kultúra (dolgok, ismeretek, intézmények, termelési technikák stb.) sokkal gyorsabban fejlődik, mint az egyéni, ez az elhatalmasodó objektív kultúra ráadásul - figyelmeztet Simmel - a tudat számára folyamatos érdekes elfoglaltságot kínál, amely alkalmak­ból a tudatnak csak válogatnia kell.102 Petőfi tehát itt is a Szobámban és a Falun című versekben már megfogalmazott dilemmához hasonlóan exponálja magány és tömeg, természet és utcák, falu és nagyváros kettősségét, és az értékválasztás itt is eldöntet­len, hiszen a komor-komoly szójátékkal jellemzett romantikus szubjektumfelfogás­nak a benyomásokban feloldódó személyiség önfeledtsége („a víg szórakozás”) nem jelent valódi alternatívát. A költeményt (a töredéket!) megint a városi térhasználat kettősségére emlékeztető szembeállítás zárja, akárcsak a Pest című versben. Tarkán hullámozott mindenfelé a nép. Gyönyörködött szemem száz- meg százfélekép. Előttem itt pompás úrhintó robogó, Amott nyikorgott rósz napszámos­ talyiga. A folytatásról csupán találgathatunk, ahogy arról is, hogyan hatott volna Petőfi vá­rosreprezentációira, ha megvalósul az ez év (1847) nyarára komolyan tervbe vett lon­doni és párizsi út.103 A nagyváros epikus ábrázolásában a Petőfi-életmű nem mutat lényeges újdonságot vagy különbséget a már bemutatott egykorú kísérletekhez ké­pest. A szökevények és A hóhér kötele városi miliője volna említhető, de ezek - jórészt párbeszédekből épülvén föl - kevés alkalmat adnak a tér és térhasználatok ábrázo­lására. A groteszk, erkölcsi fogódzók nélküli regényvilág és főhős azonban élesen szembeállítja őket az állandó zsurnalisztikai moralizálást folytató, Nagy Ignác-féle énelbeszélővel. Elsők között van a nagyvárosi nyomor tematizálásában is Az apostol­ban, poétikailag azonban itt sem haladja meg az Hugo, Sue nyomán járó művek áb­rázolási sémáit. Összegzésül elmondható, hogy Pest Petőfi flanérje számára megmutatkozó rendje az egész modern kort döntően meghatározó átalakulások kezdetét jelzi. A lakóhely és a munkahely térbeli különválásával magánszféra és köztér egyre határozottabb elvá­lása kezdődött el, a belváros és a külvárosok elkülönülése meghatározta a láthatóság és a magánélet védettségének fokozatait.104 A nagyvárosi ember szenvtelen és tartózkodó 102 címmel, A nagyváros és a szellemi élet, 557-558. 103 „Holnapután utazom Pest felé, azért az arcképeket ne ide küldd, hanem Pestre, amint mondom, Emich Gusztáv könyvkereskedésébe, de úgy iparkodjál, hogy június 15-kén okvetlenül ott legyen, mert ma­gammal akarom vinni London és Párizsba, hogy együtt járjuk meg a külföldet.” Petőfi Sándor - Pap Zsigmondhoz, Szatmár, 1847. május 28. Petőfi Összes prózai művei és levelezése, 273-274. 104 Vincent, Secrecy and the City, 343—346.

Next