Irodalomtörténet, 2019. 100. évfolyam
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kardeván Lapis Gergely: Petőfi sétálni megy. Avagy a séta poétikája az 1840-es évek városirodalmában és Petőfinél
KARDEVÁN LAPIS GERGELY: PETŐFI SÉTÁLNI MEGY 25- ban láttuk), hanem a gondolkodás logocentrikus működésének kikapcsolása („nem fonja komolyan az eszmék fonalát”), és helyette egyfajta eidetikus nyitottság mámorító állapota („a lélek percenként újat lát”). Simmel egyik fontos megkülönböztetésével élve azt mondhatjuk, hogy a tudat a szubjektív tartalmainak művelése helyett az objektív kultúra szemlélésének adja át magát. A nagyvárosban összpontosuló objektív kultúra (dolgok, ismeretek, intézmények, termelési technikák stb.) sokkal gyorsabban fejlődik, mint az egyéni, ez az elhatalmasodó objektív kultúra ráadásul - figyelmeztet Simmel - a tudat számára folyamatos érdekes elfoglaltságot kínál, amely alkalmakból a tudatnak csak válogatnia kell.102 Petőfi tehát itt is a Szobámban és a Falun című versekben már megfogalmazott dilemmához hasonlóan exponálja magány és tömeg, természet és utcák, falu és nagyváros kettősségét, és az értékválasztás itt is eldöntetlen, hiszen a komor-komoly szójátékkal jellemzett romantikus szubjektumfelfogásnak a benyomásokban feloldódó személyiség önfeledtsége („a víg szórakozás”) nem jelent valódi alternatívát. A költeményt (a töredéket!) megint a városi térhasználat kettősségére emlékeztető szembeállítás zárja, akárcsak a Pest című versben. Tarkán hullámozott mindenfelé a nép. Gyönyörködött szemem száz- meg százfélekép. Előttem itt pompás úrhintó robogó, Amott nyikorgott rósz napszámos talyiga. A folytatásról csupán találgathatunk, ahogy arról is, hogyan hatott volna Petőfi városreprezentációira, ha megvalósul az ez év (1847) nyarára komolyan tervbe vett londoni és párizsi út.103 A nagyváros epikus ábrázolásában a Petőfi-életmű nem mutat lényeges újdonságot vagy különbséget a már bemutatott egykorú kísérletekhez képest. A szökevények és A hóhér kötele városi miliője volna említhető, de ezek - jórészt párbeszédekből épülvén föl - kevés alkalmat adnak a tér és térhasználatok ábrázolására. A groteszk, erkölcsi fogódzók nélküli regényvilág és főhős azonban élesen szembeállítja őket az állandó zsurnalisztikai moralizálást folytató, Nagy Ignác-féle énelbeszélővel. Elsők között van a nagyvárosi nyomor tematizálásában is Az apostolban, poétikailag azonban itt sem haladja meg az Hugo, Sue nyomán járó művek ábrázolási sémáit. Összegzésül elmondható, hogy Pest Petőfi flanérje számára megmutatkozó rendje az egész modern kort döntően meghatározó átalakulások kezdetét jelzi. A lakóhely és a munkahely térbeli különválásával magánszféra és köztér egyre határozottabb elválása kezdődött el, a belváros és a külvárosok elkülönülése meghatározta a láthatóság és a magánélet védettségének fokozatait.104 A nagyvárosi ember szenvtelen és tartózkodó 102 címmel, A nagyváros és a szellemi élet, 557-558. 103 „Holnapután utazom Pest felé, azért az arcképeket ne ide küldd, hanem Pestre, amint mondom, Emich Gusztáv könyvkereskedésébe, de úgy iparkodjál, hogy június 15-kén okvetlenül ott legyen, mert magammal akarom vinni London és Párizsba, hogy együtt járjuk meg a külföldet.” Petőfi Sándor - Pap Zsigmondhoz, Szatmár, 1847. május 28. Petőfi Összes prózai művei és levelezése, 273-274. 104 Vincent, Secrecy and the City, 343—346.